Story – tanszéki különkiadás

Itt is zajlikk az élet a szoc tanszéken, nemcsak otthon. Van egy tanárnénim Biyar, aki összejött a másik tanárommal Musztásmen, akinek akkora bajsza van, hogy indulhatna egy bajor bajuszszépségversenyen is. Persze ez csak pletyka volt, mivel Biyar még méndig előző férje nevét viseli, aki az Atatürk tanszék okatoója és kétszer is áthívta exét órát tartani. Két hónapja jött a pletyó, h Biyar a Bajuszkirállyal jár és gyereket vár, de továbbadva a pletyót, sokan kételkedtek az utóbbiban. De a tavaszi szünet után, mintha nagyobb lett volna a pocakja. De valki hogyan mondta meg az egészet 2 hónaja azt nem vágom. Mindenesetre egyszer eltévedtem a szoc tanszéken és véletlenül benyitottam egy ajtón, ahol épp kettesben turbékoltak. Formámhoz illően „kolay gelsin” (könnyű munkát) felkiáltással köszöntem el.

No kiderült, h csoportos munában kell részt vennem, és sikerült összekerülnöm egy fejkendős lánnyal, aki onnan ismer, h elkevertem egyszer a diktafonját, és Mikenak hív. Össze kell hoznunk egy házidogát, Orhan Pamuk fehér várát kell elemeznem foucaultiánus szemszögből. Na ebben aki tud segítsen.
Amúgy az erasmusosok nagyrésze átalakult robottá, gépiesen vonaglanak végig a parkon, és csak egy gyenge merhabát üzennek a külvilág felé. Amugy már csak két napot megyek iskolába, aztán szerdán már írom is a török vizsgát, meg más finomságok is várnak rám.

Tegnap Ágo meghívott egy Kokorecre, ami fincsi volt. Egy fogatlan utcai árus helyben sütögette a marhabéldarabkákat. Nem volt vészes, mert tett bele egy csomó paradicsomot meg erős paprikát, szal a lényeget nem éreztem annyira. Aztán odajött egy temetőőr, aki kiválóan beszélt angolul meg néhány utcagyerök.