mutfuck

Legföbb poénforrásunk, Márkon túl: a nyelvek keveredése, multikulti minitársadalmunk bábeli zűrzavara. Ebből adódó félreértések a legvidámabb pillanatokat jelentik különleges félévünkben. Ezekből szemezgetek most, remélem, nem csupán helyzetpoénok voltak ezek, s élvezettel plusz fokozott toleranciával olvassátok ezt a rémes nyelvújítást, amit 2 angol szakos, egy szociológus, valamint 2 angolt törő török egyetemista művel napjainkban isztambulban:

Párbeszédek:

Márk: ’is she a bitch?’
Furkan: ’no! A swimmingpool!’

Furkan: ’Where is she?’
Mark: ’she make a shit’
Furkan: ’what for?’
Mark: ’for the toilet.’

Tükörforditások (mirror-translations ):

Mirroregg = tükörtojás
Beerskate = sörkorcsolya ( beer next to potato!)
Crossghosted = átszellemült
Optical disappointment = optikai csalódás

Szavak (török-magyar–angol 3in1)

Dikkat ( törökül annyit tesz: figyelem, ejtsd: dikkát) = körülmetélés, mert: dick-cut
Geofizik ( török szó, magyarul geofizika- gyengébbek kedvéért. ejtsd: zsófizik) – ez Zsófi barátjának az egyetemi szakja...Ebből ’Marriegement’ lesz.
És a mindennapjainkba már teljesen beépülő: mutfak ( török, azt jelenti: konyha) nálunk a shitfuckot helyettesiti, mert mi nem trágárkodunk = mutfuck.

rendszeres mozgással fejlesztem az erőnlétem

szal elkezdtem röplabdázni, de sajnos az óra első felében csak kettesben passzolgatunk egy Tuba Tintin nevű lánnyal. Amúgy náluk a Tuba név a koránból erd, ami egy paradicsomi fát jelent, aminek nagyon finom a gyümölcse. Vagyis elég nehéz volt elmagyarázni,h nálunk az egy bazi nagy hangszer. De aztán általában jönnek többen is, sőt a végén még játszunk is.

Végre kipróbálhattam az amerikai focit autentikus tudású jenki barátaimtól- 4-4-es felállásban játszottunk, a támadásokat sora lekapcsoltam. aztán mi támadtunk, először centerként működtem (aki a labdát elindítja a két lába között), ami nem is olyan könnyű. Aztán látták tehetséges futótechnikámat és betettek wide recivernek. Azonban a labdát nem sikerült elkapnom, meg sorra blokkoltak a védők. Végül a hátvédünk roppant jó taktikát talált ki. A play indítása előtt átrohantam balról jobbra, ez teljesen megzavarta a védelmet, és ők is áttolódtak a mi oldalunkra. előre rohantam, majd 12 yardnál merőlegesen balra, ekkor a defenceben már hatalmas zavar támadt, az én védőm elcsúszott, a centerünk eltolta az egyszemélyes védőfalat, így az irányítómat már semmisem zavarta,h elindítson felém egy shotgunt. Én csak rombuszt formálam két kezemmel, becsuktam a szemem, és meglepetésemre kezembe került a laszti. Hirtelen nem tudtam merre is kéne futni, még egy kicsit bénáztam a labdával, és besprinteltem a gólterületre. A többiek odajöttek örülni, és elátszottuk -bár ezt az nfl kifejezetten tiltja- a gépfegyveres gólörömöt.

A képen Atatürkkel vagyok látható Bőhm bácsis polómban. Köszönöm Sanyi mégegyszer!

médiafigyelek

ugy tünik a török fiatalok meg az elözö generacios tömegkommunikacios eszköznek, a tvnek hodolnak, minden autentikus etteremben folyamatosan megy a tv, és török pajtasaim is ha tehetik a szamos török tévécsatorna valamelyiken legeltetik szemüket. Itt mém mindig pörög a szerencsekerék, csak izgalmasabb felallasban (amugy a kerék törökül tekerlek), mivel minden so- es kvizmüsorhoz tartzik legalabb egy bombano. Legutobb egy izgalmas intelligenciamüsor dontojet neztuk de Furkan koncentralasat meglehetosen zavarta a moderator mögött elhelyezett nagyestélyiben pozolo 6 szöke török nö. Durva még itt a sok reklam amit allandoan a képünkbe tolnak. Meccs közben hirtelen kisebb lesz a képernyö és a kepernyo szelen mindenfel reklamfigurak jelennek meg. En plus meg a himnusz közben a török zaszlo mellett is ott lobog egy vodafone lobogo. Olyan is volt, amikor Hakan Sükür golt lött a golörömet kitakarta egy bazi nagy head&shoulders sampon.

viszont van rengeteg sorozat, kedvenceim amikor angol meg francia megszallok ellen harcolnak a bajszos turbanusok. Erdekesseg volt egyszer, amikor az angolok foglyul ejtettek egy örmény pozitiv szereplöt, és az angol tiszt total lehidalt,h vannak kereszteny bajszosok is a vilagon (persze remek szineszi alakitassal tette mindezt).

meg van ilyen csatorna, amin csak legalabb 20 éves filmek mennek. Altalaban nagyon szerelmesek, bajszosak es sok a konfliktus. De roppant érdekes a cenzura: amikor a föhös ragyujt, kikockazzak azt a bunos pillanatot amikor meggyujtja a cigit, es amikor belesziv, akkor meg kikockazzak szaja (bajsza) es cigarettaja talalkozasi pontjat.

no meg itt meg mindig fut a taskas jatek, amikor nyitogatnak borondoket. sztem ez elkepeszto unalmas, de legalabb 2 oraig tart itten a moka. viszont legutobb egy vak ferfi jatszott meg zenelt a szinten vilagtalan barataival aztan meg neépitancolt is, biza!

török-magyar-husvet-mıkulas-nyuszı-telapo

a fent elemzett lakotarsunk ejjel betoppanva elöször is lehuzta a cipöjet, majd elvonult aludni. Mark kiborult, mert a cipö aznap különöskeppen irtozatos szagot arasztott. agonak mındıg van ötlete: büntessük meg az ıgenytelent, dobjuk be a labbelijet a halojaba: testverıesen vallaljuk a terhet: MArk az egyık parral rohan, en a masıkkal. bevagjuk a cıpoket az agyamelle, de csıtt: felebred: ' mı ez?? '
Mark maga a megtestesült tapıntat: ' öö, ez egy hungarıan szokas, husvetkor a nyuszi meglepetest csempesz a cipodbe, varjcsak,varj reggelıg:) '
en torkomszakadtabol röhögök a wc-n.
ha gyanut ıs fogott, amıt reggel talalt a cipojeben, bizonyosan eloszlatta a ketelyeit: bezacskozott nyerstojas, eredeti gyarı pecsettel. a zacsko ket okbol kellett: ha neadjısten belelep a kıs tappancsaval, ne törtenjen baleset...meg a tojas ehetö mivolta megtartasa vegett.
török pajtasunk nem volt rest, es, amit az eej leple alatt a husvetinyuszi a csukajaba tojt, reggelıre meg ıs sütötte s mıııınd megette:)

captain planet

kommunank felbomlott: Vezerünket, Yunust elragadta az ellenseg. De kiszabadıtjuk, amint egyesıtjük eröinket: tüz, vız, levegö, föld, SZIV!!!:)

utas es holdvilaag

Mohammed profeta remek szülinapi partıja utan megfaradtan huppanunk be a taksibuszba- melyet ejjelente jobbara csak a bulinegyedböl hazautazok vesznek igenybe- mint a bp-i ejszakaı jaratok: atlageletkor 25, veralkoholszint 0,5 ezrelek fölött. nagy a tarsasag, befoglaljuk az összes feeröhelyet. bamulunk ki az ablakon a zuhogo esöbe, mikor ket uj utas szall fel a 01:55ös jaratra: egy közepkoru ferfi, öleben egy 2eves-forma kislannyal. rajta rozsaszin kabaatka, kezeben jatekpisztolyt szorongat...

szokaas

Méghogy a becsületesség egyenesen arányos a jóléttel! Eleve meglepő, hogy itt az összes tömegközlekedési eszközre mindenki tisztességgel vált jegyet. Pedig pár rendhagyó, buszon alkalmazott jegyellenőrzőrendszer kivételével lehetne bliccelni. (ezek a rendeszerek a következők: a sofőrön túl egy jegyárusembernek is van irodája a buszon. De nemelyen a gyerekmunka burjánzik: megfáradt arcú öltönyös kisfiúk járnak körbe az ülések között beszedni a jegyarat.). Meeg egy feladatkörük van, megpedig az utasok toborzasa: kisablakon kikıabaljak a megallokat, ezzel csalogatjak a megalloban varokat: ınkabb erre gyere!
Nos a minap igen meglepő esetnek lehettem tanuja: A tömött busz hátsó ajtaján szálltunk fel Yunusszal. Ő lejelbeszélte a buszkallerral, hogy küldi a zsetont. Át is adta a hozzánk legközelebb állónak, majd 20 utas adta kézről-kézre. Ezek után a jegyszedő postafordultával némi visszajárót irányított felénk. Meg is kaptuk. Épp zsebre vágtam volna, mikor Yunus rámförmedt, hogy az nem az enyém, tévedés történt, adjam vissza. Visszaküldtük. A jegyszedőhöz is eltalált a kósza pénz.

Más: Mikor az aranyszarv partján ütöttük el a napot (Márk, Yunus meg én) arra lettem figyelmes, hogy középkorú férfiak gyülekeznek a parkosított korzó legtöbb fájánál. Gyanúsak voltak: sunyulva tekintgettek ki lehorgasztott fejükből. Kiderült, alkoholizálni tömörülnek. Bandákba verődve álltak egy-egy fa tövében és szégyenkezve itták az újságpapírba csavart söröket. Hm.

Meg láttam orrig bebugyolált konzi ninja-asszonyokat szotyizni. Van egy láthatatlan rés a turbánjukon- szájtájékán- kifigyeltem. Derűsen piknikeztek efféle csoportok a gyepen: tetőtől talpig fekete ruciban szenvtelenül kacsintgatnak a turistákra;)

benne leszek a teveben!

http://www.dunatv.hu/felsomenu/nettv

2008.03.15 - 14:41 Ünnepség Törökországban

YUNUS A SZTAAR!:)

delfin-kommuna

mini kommunank valsagba került. gondoltam, a sok görcsölest csak a spontaneitas oldhatja fel. ezert egy gyönyörü vasarnapi delelött (tegnap), rabirtam a 3 magabaroskadt fiut, ruccanjunk at egy közelı szıgetre. fel ıs kerekedtünk. Hajora varva, egy orat kellett senyvednünk a boszporusz partjan...ugyhogy elökaptam a röplabdat a retıkülömböl, es elkeztunk labdaznı markoval. hamar becsatlakozott egy japcsi- aki remisztöen professzionalisan jatszott. plusz egy pici szimpatikus török lany. röpi-östehetseg vagyok- mark, ıde kerem a kommentet. eme internacionalis-baratsagos-kellemessegnek a hajoındulas szabott hatart. be ıs sorakoztunk a karam möge. mıkor mar 10perce vartuk, hogy megnyissak a sorompot, mark-a bıro fütyülni kezdett. ıgy a tömeg. fütyüles,ovacıo, mexikoi hullam majd taps. mark- a lazıto/forradalmar/tömegmanipulator!

a hajout csodas, 40perc es leszalltunk a szıgetcsoport egyık gyöngyszemen- ahol Furkan egy ujgazdag baratja köszönt, aki egyedül tengeti sıvar kis eletet egy villaban- rakıt iszogatva, bamulva a pazar kilatast...

körbejartuk a szigetet. felfedeztünk egy sziklat a tengerben- felmasztunk a tetejere: rozsaszın naplementeben egy hatalmas delfinraj fickandozott...ahh. neztükneztük.
erdekes modon, nem volt giccses egy cseppet sem! :)komolyaan! ez a csodas latvany eleg is volt ahhoz, hogy elfelejtsük az egymastol elszenvedett serelmeinket:) itt a veege fuss el veele:)

egy török egyetem latkepe - painted by libor

Istanbul Aydin Üniversitesi
az E5-ösön leszállunk a buszról, a frizura még mindig tart…
balra majd jobbra, majd diákot elő, csipp egyet a kapun, és szabad az út az óráink felé.
pisilni az emeletre menj, ott kisebb a sor a tükör előtt.
meglepő módon, a tanárunk, aki a legjobban tud angolul, nem az angol-török tolmácsolás tanszéken tanít…persze, nekünk mindenhonnan vannak óráink vegyesen.
kedden amerikai mosoly fogad bennünket egy iráni arcon. iráni tanárurunk már megkérdezte, hogy sprehen zí dojcs, és párlé vu franszé, azt tudjuk, hogy fársziul beszél, kifejezetten barátságos, csak valahogy ijesztő. (egyes feltételezések szerint requiem egy álomért fődrogdíler szakasztott mása…)
néhány tárgyból leüzleteltük, hogy otthoni extra feladatokkal kiváltható az óra látogatása. pl.: written media translation…a mi esetünkben paraphrasing…most épp a futball világába nyerünk betekintést az új cikkünknek köszönhetően…J
szerdán időnként olvasunk olyasmit a táblán, amiért otthon kirúgnak minket vizsgáról…
csütörtökön egy olasz tanár úr tart nekünk órát. van egy nagyon kedves csoporttársunk.
az osztálytársaink nagyon kedvesek és segítőkészek, igazán sajnáljuk, hogy ennyire nehezünkre esik órára járni…
de velük jót lehet kávézni a büfében, és mostanság egész sok volt a turbán körüli felfordulás, elmaradtak órák.
Hamiyet, a koordinátorunk kb a harmadik itt töltött napunkon folyosót zengetve leteremtette csinovnyikját, majd öt perccel később kedvesen érdeklődött, hogy megijedtünk-e.
Mint kiderült, finom családi kötelékek egész sok embert összefűznek az intézményen belül…

meg kell azért említenünk, hogy első naptól fogva ámuldozunk Ágóval, hogy milyen szép itt mindenki. a divatbemutató az egy dolog, de genetikusan szépek, nem attól, amit fölvesznek, vagy fölkennek.

könyvtár: 1fő 1könyv 1hét
angol nyelvű irodalom: robinson és pajtásai 50 oldalas kiadásban
rendszabályok: beviszel két db. kekszet a zacsijában. nem eszel, csak a kezedben van. elviszik, elmagyarázzák, hogy ez egy könyvtár. (itt persze visszautalnék az előző pontra…)majd pedig a könyvtáros asztalnál elmajszolják a két db kekszet.

u.i.: Márk egyik török csoporttársa dühkitört, hogy mi majd ezt hisszük átlag török egyetemnek, és hírét visszük a nagyvilágba…

Kulcstalan kalandjaink…

öt főre egy kulcs néha sok szervezést igényel…mivel eddig török lakótársaink jobbára itthon voltak, nem volt szükségünk több kulcsra. Az iskola viszont náluk is menthetetlenül elkezdődött, mi pedig Ágóval egyszerre felejtettünk el telefont vinni, úgyhogy zárt ajtók fogadtak bennünket… eme kellemetlenségnek köszönhetően pedig felfedeztük Fatih legjobb piacát, ami kb. 10 percre van tőlünk gyalog. Hatalmas és olcsó. Mikor azonban már a sokadik ’welcome in Turkey’ kiáltást hallottuk, rájöttünk, hogy nem csak én kompromittálom Ágót a magasságommal,(merthogy ő echte török ) hanem mi vagyunk egyedül, akiken nincs fejkendő… megértettük, miért szörnyülködik mindenki, hogy milyen konzervatív negyedben lakunk….kár, hogy fennhangon újságoltam Ágónak, hogy milyen új barlangász dalt tanultam a hétvégén…
Tegnap pedig Márk jóvoltából remek napunk volt! Alaposan átgondolt indokok alapján arra jutottunk, hogy az óránkat, melyen minden héten meghallgatjuk, hogy a tanárunk hét nyelven beszél és ha felmérgesítjük, akkor éhes lesz, kihagyjuk.
Nagyszerű török reggeli és telefon alkudás-vásárlás után megcéloztuk a Feriköy-i református temetőt, ahol a magyar konzulátus előrehozott március 15-i megemlékezést tartott. így a dunatévé új sztárjaivá váltunk, és újdonsült sztártársakkal elvonultunk egyet teázni és vízipipázni. Így tehát, találkoztunk Márk egyik kaliforniai magyar csoporttársával, akit kicsit élő szótárként használtunk és egy önkéntes lánnyal, akit Yunus használt élő szótárnak, mivel a leány már két éve itt él. Közben egy szőke legény is csatlakozott kis csoportunkhoz, aki otthon építészetet tanul, itt büfében és az ázsiai oldalon bandázik…(vajon csak Márknak kell tanulni… ?) Persze, korábbról ismert pajtásunk, Miki is velünk volt, és egy új ismerősünk is akadt, Mariann. Nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és sok közös ismerőst is J

SZOMBAT 15.20 DUNA TÉVÉBEN LESZÜNK BENNE MI!

probalok, probalok irni, de a pen driveomat nem ismeri meg ez a gep...

hEPICENTRUM

A tegnapi, Richter-skála szerint 4,7-es erősségű földrengés pánikot keltett, de
nyugi,Anyu! jol vagyok:)

folytatom egysıku bejegyzeseımet (barlangbarlangbarlang)

pozolunk a barlang bejaratanal...

tarsalkodono kerestetik

a töröktanarnönk pedig egy trabzoni- feketetengerparty villaban valo tarsalkodonöi feladattal egybekötött üdülest:) ajanlott fel 1,5 honapra a nyaron. elvallaljuk?:)))

the world is not enough

ma kedves erasmus koordinatorunk alazatosan erdeklödött tudjuk-e vallalni erasmus ösztöndıjunk 1 honappal valo meghosszabıtasat.

-1000örömmel!!
köszönjük!

Szavazni yo! + szociálisan aktivizálódok

Vasárnap fél 7kor keltem,h részt vegyek ezen a zseniális szavazáson. Ezért ilyen korán, mivel fél 10-től erasmusos programra voltam hivatalos. Szerencsére az egyetemem egy irányba van a magyar konzulátussal, és meglepő módon a nagykövi egy plázafelhőkarcolóban van. Maga a konzul fogadott, és bemutatott a külügyes kollégáknak, akik a szavazást lebonyolították. Mivel a 7 isztambuli magyar lakosból én voltam az első (ilyen se fog előfordulni többször), nekem kellett hitelesíteni az urnát. Az egyik néni összeorigamizta a dobozt, meg befűzte a magyar zsinórt. Tüzetesen meggyőződtem, h nincs benne semmi, majd elkezdtünk matricázni mindenhova. Aztán elkezdtem pecsételni mindenhova. Aztán alá is írtam, milyen ügyes vagyok, és szavaztam egy jót. Node kicsit gondban voltam, mert előző éjjel megnéztem az index roma-szavazós-videóit, szóval kitűnő érettségim ellenére gondba kerültem az igenekkel, nemekkel. Aztán aláírtam egy nyilatkozatot,h én vagyok én, újabb boríték, aztán a borítékot is aláírtam. Utána kértem a konzul úrtól egy ajánlólevelet a szíriai vízumhoz, egyúttal felhívta a figyelmem, h közeledik a márc. 15, és lesz egy megemlékezés az egyik temetőben, ahol magyar emigránsok nyugszanak. Kint lesz a Duna TV is, és tutira benne leszek a tvben, mivel Isztiben max. 150 magyar él, vagyis nagy eséllyel kerülhetek premier plánba. De elhívtam Nórát is, aki amúgy a Bogazicin tanul fél évig, de amúgy Marylandban.

Aztán mentem vegyülni a pajtásokkal, ahol rengeteg jófej emberrel ismerkedtem meg, köztük a negyedig ámis származású Laurával, meg Zekivel, Dzsennel, Hakannal, Briannal, Thomassal, meg egy csomó arccal, akinek már elfelejtettem a nevét. Megnéztük a Kariye Múzeumot, a Fatih Dzsámit, meg a Topkapi Palacét. Persze én voltam a sztár, aki egy ilyen elmaradott ázsiai helyen lakik, mint Fatih. Na ez újabb alkalom volt,h reklámozzam magam. Aztán beszélgettem Nórával, így egy csomóan nem azt kérdezték,h hívnak, hanem mi ez a nyelv? Itt figyelt fel ránk túravezetőnk Yavuz Sezer, aki 4 hónapig élt Magyarországon, és Koós Károly munkásságát tanulmányozta, meghogy Zsolnai lekoppintotta a török csempéket (amúgy tényleg). Szóval zajlik az élet.

Tegnap sétáltunk és alkoholizáltunk az Aranyszarv-öböl partján, és beálltunk a tűzoltókhoz röplabdázni. Ez nagyon pazarr, ez nagyon pazaarr, áhááhá!

eletünk isztiben

szülinapocska

Elöre szóltam, nem szeretem a felhajtást. Egy diszkrét boldogszüli elég lesz...

Ki akartam heverni a hét 4órás alvásait, de 11kor kidobott az ágy. Besettenkedtem a nappaliba( mely Zsófi és Márk hálója is egyben) egyetlen közös szépirodalmunkért. Ekkor az addig alvást színlelő Márk lerántotta hálózsákját magáról, és egy rózsát (gült) nyújtott át- mondván a családom küldi. Majd egy röplabdát nyomtak a kezembe.Leghőbb vágyam volt egy röplabda- az egyik kiszimatolta, a másik megszerete, a harmadik és a negyedik aludt.

Rögvest el is kezdtünk játszani. Aztán Zsófi a kedvencemet, tejberizst készített reggelire rengeteg tejeskávéval.

Elindultunk a közeli pályára kipróbálni az új játékszert. Dobálgattunk, de egyre többen lettek az univerzális terepen, ugyhogy szétszóródtunk: Yunus beállt focizni gyerekek közé, akit csak kicselezett, az el is zakózott, de még időben hóna alá kapta és futott velük tovább. A kosár alatt halállaza deszkás fiúk- harlemi fekák isztambuli megfelelői- tűntek fel. Márk (197 cm, 73 kg, fehér, 21éves férfi ) becsatlakozott zsákolni. A gyerekgengsztereknek csak egymásnak bakot adva ment ugyanez.

Én meg találtam magamnak egy kis suhancot, akivel labdázhatok. Mimikája mint egy sokatmegélt entellektüelé.

Hazamásztunk. Elkezdődött a titokzatoskodás. Yunus el akarta hitetni, hogy eltörött a lábujja. Nagyon hiteles volt, ahogy ott hadonászott vele. Aztán hirtelen felpattant- kirángatott az ünneplő tömeghez és a pisztáciástortámhoz

Köszi tesókák!

jelenés a yardon

Bár ingyen megkaptam a vízumot 150 napra, de ennek cserébe részt kell venni egy élményutazáson az Isztambuli Központi Rendőrségen. Vagyis az érkezés után 30 nappal le kell adni néhány dokumentumot, késedelem esetén 15000 magyar pénz, vagy az egész macera kihagyása esetén a hazafelé úton botoznak meg a határőrök utastársaid szörnyülködő tekinteteikkel kísérve. Mindenki beijesztett, hogy nagyon durva az egész, meg oda kell menni korán, meg 5 órába fog telni az egész trip. No én már fogalmaztam is magamban milyen jó kis történeteket fogok ideírni, de nyájas olvasóimnak csalódnia kell. Mivel 500 méterre van tőlünk a yard, sikerült fél 8kor megjelennem, ötödikként érkezve, kezemben az 5-ös számú vágóhíddal. A pultnál 4 rendőr könyökölt, az egyik még kezdő lehetett, mert neki nem volt számítógépe, és neki kellet fogadni az ügyfeleket, míg a többi 3 vidáman msnezett. Amikor már fél órája olvasgattam, sorbaállították az embereket, ötödikként startoltam. Gyorslépésben indultam a többiek után, arra figyelve, nehogy a helyi udvariassági szabályokat megszegve megelőzzem az előttem lévőket. Már közeledtünk a sorszámosztó hely felé, amikor egy szemét örmény beelőzött a lépcsőfordulóban, külső íven. Ezt más rutinosabb versenyző verbálisan sérelmezte, de az örmény úgy tett, mintha nem ismerné az indoeurópai nyelvet. Sorszám után bementünk egy irodába, ahol a zsernyákok még javában kávéztak, reggelizetk, dumcsiztak, megbeszélték a tegnapi Sevilla-Fenerbahce eseményeit. Az örményt elküldték fényképet csináltatni, de sajnos engem is, mert az útlevelemet elfelejtettem lemásoltatni. Mire visszaértem az örmény megint előttem volt, de aztán mindenkit kiküldtek, gondolom a közös reggel meditálásuk miatt. Egy kezdő zsaru csicskztatásával bedobtak két kör teát, aztán kezdődött a munka. Fél óra múlva már a pénztárnál álltam sorban, hogy befizessem a 81 lírás illetéket (12000 forint). Itt figyeltem fel egy olyan jelenségre, amit azt hittem, csak a fordizmus fénykorában alkalmaztak. Egy nő 15 percen keresztül bélyegzett.

De a játéknak még nincs vége, egy hét múlva második forduló.

Egy török jellemrajza- painted by: kovacs

Neobarokk lakásunk multikulti lakoközössége 2 törökből és 3 magyarból áll. Nemi megoszlás szintén 3:2. Mindegyik török fiú, és mindegyik lány magyar. A kommuna átlagletkora épp 21. Holnapra ez már törtszám lesz. A mesélő nem mindig hazudik. Hány fokos szögben pereg le a tengervíz a tatról?

Tehát a fent említett törökök egyike született here. Képes naphosszat semmittenni- a szó legszorosabb értelmében- ma egy kerek hónapja. Mindemellett igen kedves, mosolygós, kacagását tervezzük rekordolni és közzétenni a blogon. Higéniai igénytelenségének semmi nem szab határt...mikor már azt hisszük, többet nem lehet kibírni zuhizás nélkül egy perccel sem- képes egy hetet is rákontrázni. Amúgy már a hollandok fürdőkesztyűjét is gyanúsnak találtam, de a mi zuhanykabinunkban egy csipketerítő tölti be a fent említett darab funkcióját. A fogkeféjét a régi lakásán felejtette. Kellemes kis otthonunknak eme bűzgóca töri az angolt, mely tény kiváló poénforrás, de „önérzetes a kis lator”- úgyhogy csak óvatosan nevetni az „i don’t gay” „more than enough/ good/ bad” kifejezésein. Időmeghatározások: „before more some times” „later sometime”. Kifejtendő kérdésre a válasz minden esetben: maybe. Saját bevallása szerint ő egy „bad muslim”. Ez teljesen korrekt.

Holnap nagy nap virrad. Furkan szülei a fekete-tenger melletti faluból felkerekednek, és lecsekkolják kisfiuk isztambuli életét. Furink némi aggodalommal várja az érkezésüket. Először is, az ősei nem tudják hogy európaiakkal, méghozzá lányokkal lakik a kis muszlim büszkeségük. Emellett a cigit, fülbevalót, sikertelen vizsgákat, potenciális modell állást, barátnőt, pasit is tagadni kell. Reméljük minden rendben találnak.

márk hempereg,zsófi lelkes - general state

Mükemmel + Mutluluk

Lelombozodva ülünk Márkkal a demokratikus körasztalunknál, mondván túl késő, ezt a hosszú hétvége programot már ELBAltáztuk, Zsófi spanol a város másik végén...az ujdonsült pszichológusa diagnpsztizálja épp- és nem akar szabadulni.
Ekkor Yunus, az omnipotens török barátunk a terveink felől érdeklődik- mi elpanaszoljuk fájdalmunkat. egy gyors telefon- oké, éjfélkor indulunk izmirbe...

Rövid szedelőzködés- zsófi is beesik az utolsó pillanatban...indulás!

Metro, buszállomás, besszállás. Luxus busz: bordó csokornyakkendős pincér az isztambuli közlekedéssel járó heves fékezésekkel küzdve szolgálja fel a vizet. Műanyagpoharakban.

Átkelünk a boszporusz hídján. Éjszakai fényekben pompázik a város: maga a híd színváltós.

A jólpárnázott ülésekben nyomorgatják a hosszúlábúak térdeiket, míg én vígan alszom.

A márvány-tenger átszelés attrakciójára azért kitámolyogok a hidegbe. A tudat maga, hogy komppal szelem a földrészeket által, és az Égei tenger csak rám vár...meglehetősen elégetetté tesz

Nyolc órányi zötykölődés után leszállunk Izmir hervasztó pálmafasoros külvárosába. Ege Üniversitesi strand-logója, çorba, türkizkék tengerben minimedúzák. çok güzel.

Városbarang, kagylógyüszi, séta rogyásig. Éppenséggel egy hadügyminisztériumnak tűnő épületegyüttes magas drótkerítése elé huppanunk le halvát tömni. Békésen piknikezünk, mikor egy géppuskás őr hatalmas léptekkel felénk siet. Valamit magyaráz. Odébbállunk. Még két állig felfegyverzett alak érdeklődik gyanús kilétünk felől. Ekkor meglátok egy óriás Atatürk mementót, nem bírok ellenállni- ez volt a legnagyobb és legijesztőbb, amellyel eddig találkoztam- le kellett fotóznom. Persze kiszúrnak, kiabálnak velem, géppuskástul, walkytalkyzást imitáló gesztikulációval. Közelebb mennék, hogy értsem, mit kiabál, de a többiek megálljt üvöltöznek: „fegyver van nála”- érvvel meggyőznek. Végül megmenekülünk.

Vendéglátóink borzasztóan kedvesek. Finnországot megjárt régenvolt erasmus hallgatók minden.

Másnap kocsit bérelünk. Nyár van. És Efézus az úticél. Márk vezet. Nem rettenti el őt a sok őrült török sofőr, akik boldog-boldogtalanra dudálnak. Bátran beleveti magát a 6sávos forgalomba, hidegvérét mindvégig megőrzi. Tévedésből egy Mária kegyhelyet nézünk meg elsőkörben, jópénzért.

Eztán lépünk be a csodás Efézus városába. Pár turista lézeng csak. Az egész a miénk: megállapíthatjuk, hogy az 1000éves építmények kiválóan alkalkalmasak falmászásra.

Az amfiteátrum nézői (Zsófi és Márk) vastapssal fogadja a frissen színésszé avanzsált Yunust és engem. Yunus cézárnak fáj a lába, ugyhogy mezítláb folytatja útját. Mi meg szolidarítunk vele.

Következő célállomás: egy közeli félsziget. Oké, én vezetek Selcukban megállunk ebédelni. Innen lenyűgöző panomárás szerpentinek vezetnek Kusadasiba. Repesztek a csillivilli szlovák jogsimmal, érezd a cabriót, feel the sunshine!! Majd szét esek, olyan laza vagyok. És szabad...Márk azért szól a pirosnál.

Egy görög sziget mögött hasal le a nap. Beleszaladunk a vízbe Zsófival, Márkot is erre bírnánk, de nem mutat hajlandóságot. Ezért meg kell támadnom. Egy homokbuckán sarokbaszorítjuk, de a cipőfűzőnél tovább nem jutunk...Márknak ez túl gyors lett volna. Pedig, ha lyukas a zoknid vagy 6 lábujjad van is, elfogadunk, Márk!

Boldogság.

Sétafika. Kocsiba be, çilgin izű bambinak megfelelő szörppel koccintunk még egyet. Csendes hazaút, amint azt az impulzusok emésztése megkívánja.

A szombatesti izmiri pezsgésben megkenünk egy alakot a parkolóhelyért, s beszippant a partinegyed.

Zsófi szülinapi meglepetéséről a fiúk gondoskodnak: pisztáciás torta, egzotikus magvak, Kispál szól a kocsma hangfalából. Stílusosan Efes sört iszunk.

Hullafáradtan hazavergődünk.

Vasárnap Furkant elküldjük randizni (dolgozni= i ţ), míg mi hempergünk a tengerpart menti fűben.

Korán érünk ki a pályaudvarra, csövezünk. Kapóra jön egy Galatasaray meccs, melyet egy kávézóban izgulhatunk végig 2 fanatikus szurkoló török barátunkkal és további 3 tucat férfival. Álcából drámázom én is a játék eseményein, így nem is dögunalom. Csúnyán kikap a Galatasaray- magamba roskadok, ahogy kell.

Hajnalban hazafelé felébreszt Yunus: Nézd, Isztambuli napfelkelte a Boszporuszról...

Hála.

Föld fölött és alatt

Pénteken elmentem barlangász kötéltechnikát gyakorolni. Már az úton kezdtem sárgulni az irigységtől, (merthogy ugye, az ember mindig telhetetlen…) hogy Márk minden nap ide jár! A buszon onnan ismeri meg az ember a megállót, ahol le kell szállni, hogy hirtelen teljes rálátás nyílik a Boszporuszra. (nemhiába Boszporusz Egyetem…)

Leszálltam. Az egész kampusz olyan, mintha egy botanikus kertet múlt századi épületekkel potyogtattak volna tele, és az egészet beállították volna jó magasra a Boszporusz fölé, hogy egyik irányban a Fekete-tenger felé látni, a másikban pedig a Márvány-tenger felé .

Ezek után jött a következő irigységroham… az összes létező szabad helyen klub-program-buli és egyéb hirdetések, és minden létező zöld helyen diákok frizbiznek, röpiznek, fekszenek a füvön és hasonló tudományos tevékenységeket folytatnak… én is szívesen kutatnék :)

Végül megérkeztem a barlangász klubterembe, ahol az egyik tag, Aydin, épp a biciklijét szerelte. Ez teljesen felvillanyozott, mivel ő az élő bizonyíték arra, hogy MÉGIS lehetséges Isztambulban biciklivel közlekedni. Amióta megérkeztem ugyanis, az volt az érzésem, hogy a helyi forgalom és a bicikli egyszerűen ütik egymást. Nos, azóta egész jó használt bicókat leltem :)

Eljutottam ám a kötélpályáig is! Meglepően egyszerűen zajlott minden. Nem voltak idős, ligetben sportoló nénik, akik kihívják a rendőrséget a fán lógó barlangászok láttán… A tűzlépcsőt és a mellette lévő falat szerelték be, mindent nagyon begyakoroltattak velem. Minden fázist legalább 4-5-ször helyesen meg kellett csinálnom, nem is akadtam fönn sehol.

Megkezdődött a megbeszélés is. Eddig elég kényelmetlenül érintett, hogy én, az angol szakos, csak úgy tudogatom a kötéltechnikai eszközök nevét, a helyieknek pedig alapszókincs. De a megbeszélésen gyorsan találtam magamnak mentséget: a török nyelvbe gyakorlatilag egy az egyben átemelték a barlangi eszközökkel kapcsolatos szavakat, sőt, még néhány igét is.

Másnap reggel találkozó a botanikus kertben. Hosszas tanakodás után megállapították, hogy mégse abba a barlangba megyünk, amelyik eddig tervben volt, ettől pedig az épp arra tévedt tagnak is kedve támadt a túrához, gyorsan kerített egy hálózsákot, és már indultunk is. Isztambul északi részéről átbuszoztunk a déli kikötőbe, hogy ott szálljunk föl a hajóra. A kikötőben megtudtuk, hogy a hajó teli van, tehát újabb programmódosulás. Visszabuszoztunk, át az ázsiai oldalra, egészen Isztambul legkeletibb csücskébe, ahol egy másik kikötőből áthajóztunk az izmiti öböl túlsó oldalára. (eddig öt busznál tartunk, és kb. 80-90km-nél:) Megérkezünk Yalovába, ahol megállapítottuk, hogy semmi tábori ennivaló nincs nálunk, illetve az én bögrémen kívül semmi eszköz sem. Gyors bevásárlás, busz, végül gyalogosan folytatjuk utunkat a barlang felé. Ekkor megtudjuk, hogy ötödik tagunk, aki a sátrat hozta volna, meggondolta magát, és mégsem jön. Elkeveredünk, visszafordulunk kétszer, majd este 7, fél 8 felé megérkezünk a barlanghoz, amely kb. 100m hosszú :) Ahmet a kiürített gyümölcsleves dobozban, és a bögrémben hoz vizet a patakból, majd mikor kiisszuk a bögréből, újratölti a nejlonzacsiból. A vacsi után elindulunk fölfedezni a barlangot, illetve hálóhelyet keresni. Megint csak ámuldoztam a képződményeken, szinte egy tenyérnyi hely nem volt látnivaló nélkül… találtunk egy száraz táborhelyet is, igaz kb. 2 és fél, 3 főre méretezték, de mi azért beféresztettük magunkat négyen. És milyen jól tettük, másnap reggel ugyanis esett az eső odakint. Királyi reggeli. Lahmacunt ettünk a barlangban, előtte kéztörlővel agyagmentesítjük ujjainkat (!!) . Mindezt kb. úgy kell elképzelni, mintha otthon mondjuk pizzáznánk a barlangban…

A reggeli eső jóvoltából a hazafelé út egy részét a hátsó felünkön tettük meg, ahol török útitársaim nagyon udvariasan ismételgették, hogy ladies first :)

iskolataska

Na most olyanról, amiért tulajdonképpen itt vagyok

Szóval iskolába járok, és vannak tantárgyaim is, csak eddig titkoltam. Itt is van neptun, csak szerintem átláthatóbb, de vannak benne gonosz dolgok. Pl. egyes tárgyakat, csak a tanár engedélyével lehet felvenni, ezt pedig a rendszeren belül kell kérvényezni. A móka 9kor kezdődik, egészen 5ig tartanak. Az órák 50 percesek és köztük 10 perc szünet van. Ez akkor jelent gondot, ha át kell menni a másik campusba, ezért van sulibusz. Ez azért is jó, mert akkor meg lehet spórolni 10 perc hegymenetet. De mindez pízbe kerül, 50 forintba, amit meg is játszok hetente egyszer. A héten zárul a neptun, vagyis véglegesnek tűnnek a tárgyaim. Van török órám heti 4, ami nagyon pörgős, csak sokan vagyunk, meg hát itt találkoznak össze az erasmusos dijákok. Aztán van ilyen órám,h Power and inequality, klasszikus téma egy magamfajta szociológusnak. No aztán van ilyen is, hogy Contemporary Sociological Theories, ami szintén überjó óra, sok-sok olvasmánnyal. A hétre egy indiai neomarxistát kellett olvasnunk, a következőre meg egy original török szociológus főművét kell elsajátítani. És még van olyan, h History Sociological Conception, de ez egyelőre nem tűnik annyira izginek, de ki tudja. Fel akartam venni a Qualitative Resarch Methode nevű tárgyat, ami nagyon jónak tűnt, mert 25 lány volt az órán meg én, de a tanár közölte velem óra végén,h ezt a tárgyat nem vehetem fel. Az órákon többnyire én vagyok az egyetlen külföldi, de néha felbukkan Elizabeth a német szociológus lány, meg néha az ír szociológus lány, Niamh (ez lehet, hogy valami ősi gael név). No és a buszos haverom, Dzsan, aki nagydarab, copfos, meg van egy vastag fülbevalója, szal úgy néz ki, mint a Dzsin az Aladdinból.
Amúgy sajnos nincsenek tipikus szociológus arcok, bár ez Budapén se nagyon akad, de bölcsész jellegűeket sem lehet látni. A batikolt póló, tarisznya itt tiltólistán van. Viszont múltkor láttam egy kopott szociomókus csávót, akin kopott bordó garbó volt, meg kikopott könyökkoptatós barna zakó. Viszont sajnos nem nagyon haverkodok, meg én se számítok annyira csodabogyónak, még nem nagyon spanolunk egymással, de ígérem, ezután mindenkihez odamegyek trécselni. Juj, meg röplabdázni is fogok, biza!

Jazz tickets Staples Center tickets

kutturalis sokk

szamomra az a kulturalis sokk, amikor ho vegen megnezem a bankszamlaegyenlegem.