Nemzetközi Nap

Mint minden rendes Erasmusos egyetemen létezik az a nap, amikor bemutatkoznak a különböző országokból érkezett diákok, ahova nem hívtak meg. Bár igazából nem is készültem, nem is tudtam volna semmilyen szuvenírrel előállni, csak két jellegzetesen magyar mercsentájzom van itthon: pikk szalámi és házi pálinka. Meg persze két magyar lány. Minden nemzetiség kikészítette a saját kis portékáját az asztalkán. Természetesen a közsép-ázsiaiak voltak többségben, mivel a mindenkori török kormány költséget nem kímélve pénzelik „testvéreik” támogatását. Amúgy állítólag ez egyoldalú, mivel ők nem mindig gondolják úgy, h ők törökök.

Először türkménekhez néztem be, egy pirospozsgás mongol-török srác reklámozta országát, h ott milyen jó az élet, meg ott pazar a Kaszpi-tenger, és vannak szép tájaik, meg vendégszeretőek. Kifakadtam neki, h még Észak-Koreába is egyszerűbb bejutni, ha van elég pénzed, erre a srác nagyon szomorú lett, és mentegetőzött,h meg kell értenem, ez egy új ország, és meg kell védeni az országot, de majd a jövőben biztos összefutunk arrafele.

A kirgizeknél meg lehetett plüss tevéket simogatni, meg is kérdeztem, van-e otthon tevéjük, mire ők azt mondták, már sajnos megették az összeset. A mongolok meg büszkén mesélték, h még nekik van, meg lehet náluk aranyat mosni. Amúgy a törökben a mongol szó idiótát jelent, ezért ők úgy mondják, moolisztán. Ezek az isztán országok lakói sokat spanolnak egymással, igazából csak az ujgurokat utálják, de őket „már sikerült rábírni, h jobb az élet az országhatáron kívül”. Azerieknél prospektusokból élőszóból is megtudhattam, milyen gonoszok az örmények, pedig az azerieknek milyen fejlett a kisebbségpolitikájuk, lássam csak Nakhichevan példáját.

A legizgibbek számomra Abházia polgárai voltak, akik hősiesen küzdenek az elnyomó grúz államhatalom ellen, egyelőre a 20.000 fős orosz „békefentartók”-nak köszönhetően, de látják a jövőt, amikor majd mindenki által elismert, erős ország lesz, de az is kiderült, nem a turizmusból fognak megélni. Megkérdeztem, lehet-e Grúziából bejutni az országba, de nagyon hülyén néztek rám. Amúgy a zászlajukon egy fehér tenyér van, ami azt jelenti, h „sziasztok külföldiek”.

munkamegosztas

Ottomán fashion

Cerennel továbbra is folytatom a magas röptű eszmecseréket, múltkor arra kérdeztem rá, mit jelent a cikornyás kalligráfia a felsőjén. Szultán szó arab írásban, és nem tartja gáznak, h ottomán dolgokat visel magán, és ő amúgysem kemalista, meghát szerinte van valami kontinuitás az ottomán birodalom és Atatürk diktatúrája között, maiből végül megszületett a köztársaság. Bár ezzel sincs megelégedve. Hétvégén kurdisztánba megy tüntetni a kurdok jogaiért. Bár Yunusz úgy informált, hogy milyen jó az élet keleten, mennyit fejlődött a régió, de Ceren szerint csak azoknak jó a világ, akik elsősorban töröknek tartják magukat. Vagyis itt nem létezik semmilyen kisebbség, nem lehet sajátnyelvű médiájuk, meg egyetemük, és kurd neveket sem adhatnak a gyereknek. Érdekes, h amikor Atatürk bevezette a vezetéknevet, főleg a kurdok meg az örmények kaptak olyan családneveket, mint pl. Yunus Öztürk. Szóval Ceren hisz a multikultiban, és szerinte az csak egy soha meg nem valósuló álom, h Törökország a régió vezető hatalma. Amúgy kiderült, h a NATO tárol néhány atomrakétát a keleti területen, de azt sose engednék meg a törökök, h az irániak ellen bevessék, legfeljebb a ruszok ellen. Kiderült, h a kedvenc török márkám az Ülker (cola turka, meg fincsi kekszek) egy konzervatív politikai csoportosulás kezében van, emiatt egy csomó helyről ki vannak tiltva termékeik, pl. a mi libsi egyetemünkről is. Vagyis kideült, néha ezért néznek rám furák diáktársaim, h Cola Turkát iszom, mivel ezt egyesek politikai nézetekből bojkotálják, no nem kell höbörögni, nálunk is volt/van már ilyen. Ceren poénból megjegyezte, már érti miért támogatom a török beavatkozást Ciprusban, valószínűleg a sok ülkeres terméktől lettem török nacionalista. És Ceren logikája szerint így magyar is, mivel a két nép tesó. :D

A képen Can és Ceren látható, akik a legjobb arcok az egyetemen! A másik kettő is pajti, csak nekik mindig elfelejtettem a nevüket, és ciki lenne megkérdezni. De talán jobb is így.

gyasz

mai nap keseredessege:

a juni 1re datumozott repjegyünk helyfoglalasat ma irattuk at: zsofi juli 30-ra, en meg juni 17-re. hajnalban indul majd a jaratom. elkepzeltem, hogy egyedül csövezek a repteren napkelteig, es vegiggondolom, minek szakad ezzel vege.

meely depresszipba zuhantam, arra azert meg futotta a lelkierömböl, hogy elmeseljem zsofinak eme viziomat. ö olyannyira aterezte a sulyat, hogy könnyzaport ontva magabol, megölelgetett.

leseltaltunk a tengerpartra gyaszolni az elmulo erasmus szemeszterünket: bocsanatot kertünk mindenert es megköszöntünk mindent.

eztan vettünk rajztömböt meg akvarellpapirt , kiültünk a kikötöbe: zsofi az ajandekceruzajaval rajzolni, en meg a bivalyerös teammal festeni.

Story – tanszéki különkiadás

Itt is zajlikk az élet a szoc tanszéken, nemcsak otthon. Van egy tanárnénim Biyar, aki összejött a másik tanárommal Musztásmen, akinek akkora bajsza van, hogy indulhatna egy bajor bajuszszépségversenyen is. Persze ez csak pletyka volt, mivel Biyar még méndig előző férje nevét viseli, aki az Atatürk tanszék okatoója és kétszer is áthívta exét órát tartani. Két hónapja jött a pletyó, h Biyar a Bajuszkirállyal jár és gyereket vár, de továbbadva a pletyót, sokan kételkedtek az utóbbiban. De a tavaszi szünet után, mintha nagyobb lett volna a pocakja. De valki hogyan mondta meg az egészet 2 hónaja azt nem vágom. Mindenesetre egyszer eltévedtem a szoc tanszéken és véletlenül benyitottam egy ajtón, ahol épp kettesben turbékoltak. Formámhoz illően „kolay gelsin” (könnyű munkát) felkiáltással köszöntem el.

No kiderült, h csoportos munában kell részt vennem, és sikerült összekerülnöm egy fejkendős lánnyal, aki onnan ismer, h elkevertem egyszer a diktafonját, és Mikenak hív. Össze kell hoznunk egy házidogát, Orhan Pamuk fehér várát kell elemeznem foucaultiánus szemszögből. Na ebben aki tud segítsen.
Amúgy az erasmusosok nagyrésze átalakult robottá, gépiesen vonaglanak végig a parkon, és csak egy gyenge merhabát üzennek a külvilág felé. Amugy már csak két napot megyek iskolába, aztán szerdán már írom is a török vizsgát, meg más finomságok is várnak rám.

Tegnap Ágo meghívott egy Kokorecre, ami fincsi volt. Egy fogatlan utcai árus helyben sütögette a marhabéldarabkákat. Nem volt vészes, mert tett bele egy csomó paradicsomot meg erős paprikát, szal a lényeget nem éreztem annyira. Aztán odajött egy temetőőr, aki kiválóan beszélt angolul meg néhány utcagyerök.

isi utan

isi utan elmentünk erkölcstelenkedni büyükçekmecere (tükör ford: nagy fiokba, amely nev roppant talalo: mikor megpillantottuk a dombtetöröl, egyböl megertettük: pont olyan, mintha kihuztak volna egy bazinagy fiokot a marvany-tengerböl)
szoval bikiniben süttetük magunkat a nappal, ami meglehetösen polgarpukkaszto a nagyfiok szelein, csak mi meztelenkedtünk meg rengeteg ferfi, de lany egy sem.
ide tartozik: 1, ami bosszanto isztiben: egyedül nem mehetek sehova, mert kellemetlen molesztalasoknak teszem ki magam ezaltal. nem azer mert szep vagyok, vagy szöke, hanem mert egyedül csatangolok. mer' mark punnyadt!
a minap, mikor a tengerparton olvastam, elöször hozzamvagtak(de szo szerint!) egy rozsat, majd letelepedtek mellen harman törökül diskuralni. otthagytam öket, de az egyikük nem sokkal kesöbb felbukkant mögöttem, hogy elkiserjen meg elmondja, mennyi a fizetese. nem gyözött meg.
a buszmegalloban varakozva visszatolatott hozzam egy merdzso a közepkoru soförjevel, hogy felajanlja,elvisz. kösz nem.
10 perc utan ujra megjelent, es kerlelni kezdett, szalljak be. szörnyen merges lettem e pofatlansag lattan, elküldtem magyarul a busba. megertette.
th...th...th!

A tóth nagykövecségen

Nosza, a betrörés másnapján nagy kalandra indultam Ágotával, h személyiséget keressünk neki. Először elmentünk a nagy plázába Feri bátyámhoz, a magyar konzul úrhoz, aki jó tanácsokkla látott el minket, és elmagyarázta, milyen próbákat kell kiállnunk, h felkutathassuk a tót konzulátust. Először át kellett kelni a zebrán, majd egy labirintus végén feltűnt a tótok isztambuli mézeskalácsházikója. Bizony először nem találtuk a bejáratot, meg is kerültük néhányszor. Majd hirtelenjében egy vasorrú, bibircsókos boszorka toppant elénk, dobriggyeny csatakiáltással. De nem rettentünk vissza, és a kerítése keresztül beszélgettünk 10 percet, míg bebocsátást nyertünk. A boszorka nagyon szomorú volt, h Ágota polgártársa tót lévén mégsem birhatja tót nyelvet. No de a boszorka (aki azt állította magáról, h ő a főkonzul) rögtön hellyel kínált a mézeskalács házban, és finomabbnál finomabb sütit tett elénk. Ágota gyanút fogott, de én nagy örömmel vetettem rá magam a csokis kexre meg a nápolyira. Közben a bibircsókos roppant módon kétségbeesett, mert rájött, h angolul se tud beszélni, és össze-vissza pakolgatott dossziékat, közbe gyakran lecseszte barátosnémat, mér nem tud tótul, meg ismételgette, h nagyon bonyolult a helyzet, mivel „you are from Tóthland but you can’t speak Tothian and we are in Istanbul”. Szal ez tényleg megdöbbentő fordulat Törökországban. Osztán Ágota azt tanácsolta egyem ki a tótokat minden készletükből. Ezt roppant humorosnak találtam, és röhögőgörcsöt kaptam, ekkor a boszorka vagy erősítést hívott, vagy még több sütit rendelt nekem. Mindenestre egy rozmár-polip ivadék jött be, aki megpóbált ánglius nyelven beszélni, de hamarosan feladta. Majd ő is felhábordott, h egy tót, hogyhogy nem beszél tótul. No de én akkor már úgy röhögtem, h sírtam, amire az ivadékok még jobban felháborodtak. Meg bejött még egy tót roppant izléstelen úttörő blúzban meg min. 3 generációt megért miniszoknyában. Aztán a banya tartott egy kiselőadást nekünk, de Ágo ezt nem volt hajlandó végighallgatni, és jól felnyomták egymás agyát. Végül másnap visszamentünk, de ekkor csak egy elmagyarosodott tóth fogadott minket, aki készségesen elmagyarázta a szitut. Amugy az is kiderült, h a boszorka nem engedi őt magyarul beszélni Feri bával, de mivel csak ő tud törökül, meg sztem angolul is az egész kunyhóban, ezért addig hízlalják, amig meg nem eszik.

szerencsetlen marci nyomorult kis iskolaudvara

marci a hazörzö

markkal barmit megtehetsz, mikor alszik: kirabolhatod vagy rahuzhatsz egy algaas buvarszemüt.

rabi

szegeny mark laptoppal kukazık: keresi a penyotarcam

betöreses lopi

betöreses lopi- ezt egy szegedi koldustol tanultam, aki, ha nem adsz neki valami hasznalhatot, megfenyeget, hogy ö most szabadult, ugyhogy vigyazz! egyszer megkerdeztem, miert börtönviselt, s ö (kopasz,kigyurt,tetkos) azt mondta: sulyos testi es rabi:)))

beütött a krach, melyet mar varva vartunk, szinte hianyoltunk, sokat emlegettünk, es mindenki variaciokat krealt ra. utalatos formaban erkezett el: mintegy antimikulaskent betörtek hozzank ejszaka es elvittek pár ajandekot: zsófi laptopját meg az én tárcámat benne a hivatalos letemhez szükséges összes dokumentummal.(hadd soroljam el, szeretem kinozni magam: 1 utlevel, 1 hitelkartya, 2 bankkartya, 3 diakigazolvany, 1 (eu-s) jogositvany- amire szörnyen büszke voltam, 20 YTL, nemtommennyi euro, lakcimigazolo, adokartya, (eu-s) egeszsegügyi kartya- mostmar el sem üthet egy taxi!, tömegközlekedeskedvezmenyem- mely hianya meglehetösen nagy anyagi kárt jelent...es igen, tudom, hülye vagyok mint a zallat, hogy mindezt 200 köbciben tartottam!!!)
de, kihitte volna, hogy a nappalinkban nincs biztonsagban!- epp ezert, egy napig fel sem tünt a turpissag:
mikor reggeli indulashoz keszülödve konstataltam, hogy nincs a lakasban, megveregettem a vallam, mostaztan, minden iratom elvesztesevel, übereltem zsóka egesz haboruesbekenyi veszteseglistajat. azert erdeklödtem még az új-törzshelyünkön: a noname netkavezoban, nem talatak- e meg. a tulaj (box bajnok, meg vmi mernök is, de mar visszavonultan él és tart fenn egy netkavezot gyerekeknek - jatszani- szoval igen csaladias a hangulat, a fiuk apjukkent tisztelik, és Dzsafar bátya pedig 20 gyerekes apahoz meltón tart rendet közöttük.) so, mondta egyből, ha nincs penzem, nem baj, netezhetek nyugodtan:)))
so, telt-mult a nap, a tarcam még mindig nem került elö, draga lakotarsaim a szivükön viseltek dokumentumaim sorsat, es rabaszeltek, valljam be a szüleimnek, hogy letiltsak a hitelkartyamat. ugyhogy felhivtam öket, hihetetlenül jol fogatdak- iszonyatosan jo fejek!
lecsekkolta pupu- valaki megprobalt penzt levenni a hitelkartyamrol- ergo rossz emberek kezebe került.
sokkolva meselem marknak, aki mellesleg jegyzi meg: reggel nyitva talalta az ajtot...

áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

zsofi is befut, közöljük ezt a nem elhanyagolható plusz infót,

erre ő: márk, ma elvitted suliba a laptopomat?
mark: nem.


ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Én remegõ hangon elkezdem sipitozni.
Zsófi nem értette.
Márk csendben kiborult.
....

következö lepes- egyertelmü- felhivtuk yunust. ő meg a korhazbol jelentkezett: kificamodott a válla. th..th...th! sebaj, rendőrségen nem boldogultunk még zsófi törökjével sem, yunus marmegin' a megmentesünkre sietett: forditott.
Mire a helyszinelök kiertek, mi berugtunk. Kedélyes éjszaka kerekedett az eseményekbõl. Mindenki kibékült mindenkivel, együttérzés minden irányba: Békülési mámor, peace.

ja, a yunus sok columbot nezett, s ebböl taplalkozott akcıoban: kitalalta, hogy keressünk DNSeket, en meg beflesseltem, hogy az elkövetö beleharapott a bundaskenyerbe, amit azota gyanutlanul kidobtunk. mark kikukazta azt is, de nem volt harapasnyom, egy se. meg vagyok gyözödve, hogy valaki kicserelte a perdöntö bizonyitikot!

Másnap Marci, feláldozva csütörtöki óráit, elkisért a nagykövetségre, tudta, egyedül nem birok el egy szlovak konzulátussal. Nemis. De, arrol, hogy egy diplomatának miért okoz problémát angolul megtárgyalni ügyemet, majd Márk bõvebben.

Ma meg kiötöltem, másszunk fel az akvadukt tetejére- onnan elég jó a kilátás: de útközben eszembe jutott, nincs útlevelem, és ha elkapnak a rendõrök randalírozni az 1700 éves építmény tetején egy rossz punkkal és egy félkarú kurddal, hazatoloncolnak.

Szíria és Libanon így is törölve (jegyzetfüzetembe nem ragasztanak vízumot), a maradék 4 hetemet már nem akarom panorámára áldozni, úgyhogy majd utolsó nap felmászunk – akkor már toloncolhatnak, magamtól úccse:)

isi helyett:

mivel mark ralelt a megoldasra, es izekre reszelt (meg kell hagyni, nekem sem volt jobb ötletem)-igy nyomorekon nem volt kedvem isibe menni, ugyhogy 100%os rokkantkent, mintha több dolgom a vilagba' nem volna...elindultam isztambulba. nyomulni.
azonnyomban öszefutottam egyetlen isztambuli halalos ellensegemmel:)
masodszor: bekönyörögtem magam az iszti kepzömüveszeti egyetemre- targyalni az epp kilatastalan jövömröl.
az egyetem legalabb olyan elökelö helyen szitualt, mint a hıres boğaziçi üniversitesi: közvetlen' a boszporusz partjan burkoltak es cıgoztak a kedves, elvont arcok. annak ellenere, hogy a leirhatatlanul borzalmas isztanbuli modern müveszeti muzeum hatasa akar meeg csepfertözessel is terjedhetne, ha tüsszentene egy ott kiallitott festmeny, mer' olyan közel van-- meglepöen jo kıallıtas fogadott az egyetemi csarnokban: tema: isztambul:)
kifigyeltem freskofestöket is freskofestes közben, azok a munkak meglehetösen gyengek voltak.
Masik szarnyban plakat kiallitas: make love not war, worldpeace, no negative discrimination stb topikokkal.
megirigyeltem az ott szeeledö hangulatot, szeretnek odajarni, holnap visszamegyek.

aztan a vadiuj, bar nem müködö memoriakartyammal remenyvesztve visszabandukoltam a vasarlas szinhelyere, ahol szonelkül kicsereltek egy szinteen ujnak alcazott: felhasitott-de gondosan visszacelluxozott csomagolasu memokartyara. lehet, hogy ez is elküldi tovabbi kepeimet az antiszoc vakumba, a többi mellee (pedig becsszora, jok voltak azok a ciprusi fotok...)

tovabba a halpiac melletti lepukkant kikötöben egy nemhıvatalos teazoban (füre hordott törpeszekek törpeasztalokkal) illegalisan szolgaltak ki teaval, mig en keseredes novellat olvastam a napsütesben, csodalkozo halaszok közt.

stipistopi

juj, már csak két hét van hátra a szorgalmi időszakból, ami nem jó. persze ne számítsatok arra, h most érzelmi ömlengés lesz arról, h "egy csomó kó arccal nem fogok többé találkozni, és még nem is jelöltem be a facebookon". múlt héten épp a buszra vártam hazafele menet, amikor arra gurult kocsival az egyik tanárom, úgyhogy lestoppoltam. Mosolyogva tekerte le az ablakot, h merre megyek, és persze a Fatih bűvös szó hallatán a szokásos reakciót váltotta ki, de a metróig elvitt. Kérdezte, hogy tetszik az órája, mondom jó, csak az órák utolsó 70%-ából kimaradok, mert törökül vitatkoznak. Erre mondta, h sajnálja, de neki is nagy falat Foucault, és nem tud róla angolul vitát vezetni. Megnyugtattam, hogy én sem.

Amúgy kipengettük az utolsó lakbért, úgyhogy sunshine, happiness.

blood sugar sex & magik

ugy erzem magam, mint egy ketteszakitott fövaros. de azt hiszem az a megoldas, ha felrobbantom az egesz szigetet.

Cirka 4 nap Ciprin:

Isztanbultól megfáradva, fásultan kelünk útra. Lelekesedesünket csak a tudat tartotta látszólag életben, hogy Ciprusra megyünk. Semmi több. Az egész heti partisorozat, és a budapestről érkező 8fős (kitűnő) társaság és köztünk villogó energiaáramlásokból mi húztuk a rövidebbet: kimerültünk.

Battery low, keblünkre Ciprus!

Menekültekkel csöveztük át a holtidőt a repülőgép indulásáig. Rossz padot választunk, richtig az alatt kell takaritaniuk az motorosfelmosóknak, mikor álomba szenderülök.
Turkish Arlineson lcd-n követhető utunk, de elnyom a koffeinhiány.

Kedd: A ciprusi reptéren összeismerkedünk egy sráccal, aki dutyfree marlboroval kompenzál barátjánál, hogy megfelelő kommunikáció hiányában, az a kikötőben várja őt. Igy a potyakarika után befut, eldob minket is Lefkosába.
Itt felvesz minket első hostunk, egy 2 anyával és 22 tesóval rendelkező kurdfiú. Lakótársa és személyi söfőre pszichológusfiú, vezet a baloldalon. Megmutatják vadonatúj magánegyetemüket, és a közelkelet legnagyobb könyvtárát. Majd házi focimeccsen szurkolunk, de erről majd Márk bővebben...én addig egyik ideiglenes lakotársunkkal spanolok: londoni török, 200kg és kipiszkálja a hamburgerből a salátát. Úgy értesültem, ő az ottani lakóközösség Furkánja, azzal a külömbséggel, hogy a pszichológus néha megpuszilgatja:) A mi Furinktól ezt megtagadtuk. Lehet, hogy ez volt az áthidalhatatlan kulturális külömbségek kulcsmomentuma.
Ha már ott vagyok, megnyirom egyiküket. A cihológus hallgatót. Közben kezel (- ki mit tud:) Márk frizkója: non-komformista-punk-style megihlette. Vacsi, foci, banános vizipipa, panoráma: 2 km-es unatkozó katonák által kirakott cipruszászló a hegyoldalban.- éjszaka módszeresen villog!

Szerda: Egy kis lepukkant busszal indulunk Famagustába. Robogunk a Földközi-tengerpartra:) Halott város öleli körül az öblöt, elhagyatott hotelek és csoffadt pálmafák, melyeket brit békefenntartók őriznek lelkiismeretesen.
Stoppal eljutunk a határig. Onnan stoppal Paralimnibe, ahol a 70éves skót szállásadónk vár. Max egy kutyával és 7 macskával osztja meg életét, azt hiszem, felemelő társaságot jelentünk számára. Egyik ciprusi weekendházában, a kettőből, fogad bennünket, külön emeleti rezidenciát kapunk.

Csütörtök: Eztán egész álló nap strandolunk:):):) Csodaszép sziklás öblöcske az aznapra kapott földiparadicsom: 7ágra süt a nap, fincsi mediterrán tenger, jó, hideg csapolt sör és kiváló társaság (Marcim;) Márk számára fokozott élvezetet jelentett a mellettünk monokiniző két bennszülöttlány.
Másnap stoppolok egy csomót baloldalt, Marci szenvedve hűsöl a jobbon. Az utolsó, kritikus szakaszt busszal tesszük meg Larnacáig. Ott Márkot elragadja a önfeledt beach-feeling, de én ezzel épp nem tudok szárnyalni: rámtör a fáradtság és a hisztéria, ugyhogy elsietünk Nicosiaba, hátha ott elmúlik.
A görögcipri fővárosi hostunk egy meglehetősen furcsa család: Mása, az orosz ex-dj anyuka, Nína, az ötéves állatkínzó bűbájos leánygyermek és Luiszosz a rasztafári ciprióta. Végtelenül kedvesek, mint egy régnemlátott barátot, úgy fogadnak. Elárasztanak gondoskodásukkal, felebaráti szeretből, soselátott mértékben.
Hajnalban, mikor Marci még szakadatlanul horkol a gyerekszobában, indulunk a hófehér audi limoval a reptérre. Luiszoszt nem engedik át a határon, nincsenek rendben a kemény munkával megkeresett luxushodály papírjai. Úgyhogy begyömöszöl egy taxiba, amit mellényzsebből kifizet.

A reptérig vezető út irreálisan hosszúnak tűnik, míg végiggondolom ezt a rövid trippet. Szörnyülködve konstatálom, hogy nem néztem meg semmit a kötelezőkből, haragszom Zsóra, hogy korábban kell hazarepülnöm miatta, irigylem Márkot, hogy még alszik és marad.
Aztán ráébredek, hogy ezerszer többet ismertem meg a világból igy, ős&neo-ciprióták életébe csöppenve. Ez nem önigazolás, ez tuti!
Úgyhogy nem marad más hátra, mint a köszönetnyilvánítás: Köszönöm Márknak, aki elcipelt, és megszervezte az utat, köszönet a Hospitality clubnak és tagjainak, köszönöm őseimnek, akik a világra nemzettek (köszi, Nyunyu&Pupu), és HálaIstennek!

A tanulságot levonva Updike is megerősít mindebben:

’Boldogságomnak nem is egy oka volt. Utaztunk. Láttam a napkeltét. Mindeddig- Neil is láthatta- baj nélkül vezettem a kocsit. Utunk végén egy lány vár, és feleségül jön hozzám, ha megkérem, de addig még hosszú az út, sok óra, sok város késlelteti a találkozást. És a tízórási napfény, ami ott játszott a délelőtt levegőjében a zúzmarás szélvédő előtt- áldott felelőtlenség, mintha az ember örökké ebben a patyolatos hideg elemben gázolhatna- és fölugrana, mert eszmél, hogy ezek a körkörösen terjengő magas hegyek hegymagasba növesztik a büszkeségét: Pennsylvania ez, az én allamom- mint aki a szerencséjét találja meg. És tudni, hogy éjfél óta ketten is rám bízták az álmukat.’

menza és más finomságok

no utóbbi időben rendszeresen látogattam a suli menzát, ami elég kellemetlen csalódás volt a török gasztronomiában. Leves az oké, ahogy kell, de utána két variáció lehetséges: a, 4 húskocka zöldséggel meg zsiroslé, másik variáció krumplizselé, rajta húsdara és ugyanaz a narancssárga szósz. Ehhez pedig risz, száraztészta variálva. Helyi törököket kérdeztem, otthon is ilyet esznek, de persze nem, csak itt. A legpontosabb párhuzamot Cantól hallottam, aki szerint ez a kaja olyan, mint amikor a Mátrixban Trinitiék megeszik a trutymót az alumjinium csajkából. Életben maradáshoz elég. Amúgy sokkal sterilebb, mint a közgáz, van gumikesztyű meg naponta cserélik a zsírt. A konyhásnők meg olyan védelmi felszerelésben (szkafander, gumicsizma, gumiköpeny) vannak, h azt csernobilban is megirigyelnék. De ez is embertelen melo a beérkező koszos edényekről egy sötét lyukba lapátolja a maradékot, az evőeszközöket meg behajitja egy 40.000 literes dézsába.

amikor pajtásaim itt voltak, szóba került a kukorecs megkótoslása, de amikor kiderült, hogy az a marhának a popsigyűrűje, elszállt a bátorságunk. Találtam egy éttermet, ami erre van specializálva, a hely neve amúgy The End. Autentikus. Jó.

A másik fincsi dolog az utcán árult kagyló, 130 Ft 3 darab. Kis tálcákon árulják a bajszosok mindenfele, befizetsz a turnusra, és a garcon sorra nyitja ki a kagylokat, amelyben párolt husika van, meg némi rizs.

Amúgy még mindig nem tudom mi a különbség a kebap és döner között, de ez nem is olyan lényeges.

Cipruson ettem polipot, nagyon cukin hevertek a tojásos-zsemlemorzsás átmeneti otthonukban. Erős rágóizom szükséges. Meg ettem angol pudingot skót módra eperzselével meg vaniliakrémmel. Oszt még toltunk kurd specialistást: padlizsános marhahusi egymás mellett sütve hagymával, üreges kenyérrel.