szegeny mark laptoppal kukazık: keresi a penyotarcam
2008. május 19., hétfő
2008. május 15., csütörtök
betöreses lopi
betöreses lopi- ezt egy szegedi koldustol tanultam, aki, ha nem adsz neki valami hasznalhatot, megfenyeget, hogy ö most szabadult, ugyhogy vigyazz! egyszer megkerdeztem, miert börtönviselt, s ö (kopasz,kigyurt,tetkos) azt mondta: sulyos testi es rabi:)))
beütött a krach, melyet mar varva vartunk, szinte hianyoltunk, sokat emlegettünk, es mindenki variaciokat krealt ra. utalatos formaban erkezett el: mintegy antimikulaskent betörtek hozzank ejszaka es elvittek pár ajandekot: zsófi laptopját meg az én tárcámat benne a hivatalos letemhez szükséges összes dokumentummal.(hadd soroljam el, szeretem kinozni magam: 1 utlevel, 1 hitelkartya, 2 bankkartya, 3 diakigazolvany, 1 (eu-s) jogositvany- amire szörnyen büszke voltam, 20 YTL, nemtommennyi euro, lakcimigazolo, adokartya, (eu-s) egeszsegügyi kartya- mostmar el sem üthet egy taxi!, tömegközlekedeskedvezmenyem- mely hianya meglehetösen nagy anyagi kárt jelent...es igen, tudom, hülye vagyok mint a zallat, hogy mindezt 200 köbciben tartottam!!!)
de, kihitte volna, hogy a nappalinkban nincs biztonsagban!- epp ezert, egy napig fel sem tünt a turpissag:
mikor reggeli indulashoz keszülödve konstataltam, hogy nincs a lakasban, megveregettem a vallam, mostaztan, minden iratom elvesztesevel, übereltem zsóka egesz haboruesbekenyi veszteseglistajat. azert erdeklödtem még az új-törzshelyünkön: a noname netkavezoban, nem talatak- e meg. a tulaj (box bajnok, meg vmi mernök is, de mar visszavonultan él és tart fenn egy netkavezot gyerekeknek - jatszani- szoval igen csaladias a hangulat, a fiuk apjukkent tisztelik, és Dzsafar bátya pedig 20 gyerekes apahoz meltón tart rendet közöttük.) so, mondta egyből, ha nincs penzem, nem baj, netezhetek nyugodtan:)))
so, telt-mult a nap, a tarcam még mindig nem került elö, draga lakotarsaim a szivükön viseltek dokumentumaim sorsat, es rabaszeltek, valljam be a szüleimnek, hogy letiltsak a hitelkartyamat. ugyhogy felhivtam öket, hihetetlenül jol fogatdak- iszonyatosan jo fejek!
lecsekkolta pupu- valaki megprobalt penzt levenni a hitelkartyamrol- ergo rossz emberek kezebe került.
sokkolva meselem marknak, aki mellesleg jegyzi meg: reggel nyitva talalta az ajtot...
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
zsofi is befut, közöljük ezt a nem elhanyagolható plusz infót,
erre ő: márk, ma elvitted suliba a laptopomat?
mark: nem.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Én remegõ hangon elkezdem sipitozni.
Zsófi nem értette.
Márk csendben kiborult.
....
következö lepes- egyertelmü- felhivtuk yunust. ő meg a korhazbol jelentkezett: kificamodott a válla. th..th...th! sebaj, rendőrségen nem boldogultunk még zsófi törökjével sem, yunus marmegin' a megmentesünkre sietett: forditott.
Mire a helyszinelök kiertek, mi berugtunk. Kedélyes éjszaka kerekedett az eseményekbõl. Mindenki kibékült mindenkivel, együttérzés minden irányba: Békülési mámor, peace.
ja, a yunus sok columbot nezett, s ebböl taplalkozott akcıoban: kitalalta, hogy keressünk DNSeket, en meg beflesseltem, hogy az elkövetö beleharapott a bundaskenyerbe, amit azota gyanutlanul kidobtunk. mark kikukazta azt is, de nem volt harapasnyom, egy se. meg vagyok gyözödve, hogy valaki kicserelte a perdöntö bizonyitikot!
Másnap Marci, feláldozva csütörtöki óráit, elkisért a nagykövetségre, tudta, egyedül nem birok el egy szlovak konzulátussal. Nemis. De, arrol, hogy egy diplomatának miért okoz problémát angolul megtárgyalni ügyemet, majd Márk bõvebben.
Ma meg kiötöltem, másszunk fel az akvadukt tetejére- onnan elég jó a kilátás: de útközben eszembe jutott, nincs útlevelem, és ha elkapnak a rendõrök randalírozni az 1700 éves építmény tetején egy rossz punkkal és egy félkarú kurddal, hazatoloncolnak.
Szíria és Libanon így is törölve (jegyzetfüzetembe nem ragasztanak vízumot), a maradék 4 hetemet már nem akarom panorámára áldozni, úgyhogy majd utolsó nap felmászunk – akkor már toloncolhatnak, magamtól úccse:)
beütött a krach, melyet mar varva vartunk, szinte hianyoltunk, sokat emlegettünk, es mindenki variaciokat krealt ra. utalatos formaban erkezett el: mintegy antimikulaskent betörtek hozzank ejszaka es elvittek pár ajandekot: zsófi laptopját meg az én tárcámat benne a hivatalos letemhez szükséges összes dokumentummal.(hadd soroljam el, szeretem kinozni magam: 1 utlevel, 1 hitelkartya, 2 bankkartya, 3 diakigazolvany, 1 (eu-s) jogositvany- amire szörnyen büszke voltam, 20 YTL, nemtommennyi euro, lakcimigazolo, adokartya, (eu-s) egeszsegügyi kartya- mostmar el sem üthet egy taxi!, tömegközlekedeskedvezmenyem- mely hianya meglehetösen nagy anyagi kárt jelent...es igen, tudom, hülye vagyok mint a zallat, hogy mindezt 200 köbciben tartottam!!!)
de, kihitte volna, hogy a nappalinkban nincs biztonsagban!- epp ezert, egy napig fel sem tünt a turpissag:
mikor reggeli indulashoz keszülödve konstataltam, hogy nincs a lakasban, megveregettem a vallam, mostaztan, minden iratom elvesztesevel, übereltem zsóka egesz haboruesbekenyi veszteseglistajat. azert erdeklödtem még az új-törzshelyünkön: a noname netkavezoban, nem talatak- e meg. a tulaj (box bajnok, meg vmi mernök is, de mar visszavonultan él és tart fenn egy netkavezot gyerekeknek - jatszani- szoval igen csaladias a hangulat, a fiuk apjukkent tisztelik, és Dzsafar bátya pedig 20 gyerekes apahoz meltón tart rendet közöttük.) so, mondta egyből, ha nincs penzem, nem baj, netezhetek nyugodtan:)))
so, telt-mult a nap, a tarcam még mindig nem került elö, draga lakotarsaim a szivükön viseltek dokumentumaim sorsat, es rabaszeltek, valljam be a szüleimnek, hogy letiltsak a hitelkartyamat. ugyhogy felhivtam öket, hihetetlenül jol fogatdak- iszonyatosan jo fejek!
lecsekkolta pupu- valaki megprobalt penzt levenni a hitelkartyamrol- ergo rossz emberek kezebe került.
sokkolva meselem marknak, aki mellesleg jegyzi meg: reggel nyitva talalta az ajtot...
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
zsofi is befut, közöljük ezt a nem elhanyagolható plusz infót,
erre ő: márk, ma elvitted suliba a laptopomat?
mark: nem.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Én remegõ hangon elkezdem sipitozni.
Zsófi nem értette.
Márk csendben kiborult.
....
következö lepes- egyertelmü- felhivtuk yunust. ő meg a korhazbol jelentkezett: kificamodott a válla. th..th...th! sebaj, rendőrségen nem boldogultunk még zsófi törökjével sem, yunus marmegin' a megmentesünkre sietett: forditott.
Mire a helyszinelök kiertek, mi berugtunk. Kedélyes éjszaka kerekedett az eseményekbõl. Mindenki kibékült mindenkivel, együttérzés minden irányba: Békülési mámor, peace.
ja, a yunus sok columbot nezett, s ebböl taplalkozott akcıoban: kitalalta, hogy keressünk DNSeket, en meg beflesseltem, hogy az elkövetö beleharapott a bundaskenyerbe, amit azota gyanutlanul kidobtunk. mark kikukazta azt is, de nem volt harapasnyom, egy se. meg vagyok gyözödve, hogy valaki kicserelte a perdöntö bizonyitikot!
Másnap Marci, feláldozva csütörtöki óráit, elkisért a nagykövetségre, tudta, egyedül nem birok el egy szlovak konzulátussal. Nemis. De, arrol, hogy egy diplomatának miért okoz problémát angolul megtárgyalni ügyemet, majd Márk bõvebben.
Ma meg kiötöltem, másszunk fel az akvadukt tetejére- onnan elég jó a kilátás: de útközben eszembe jutott, nincs útlevelem, és ha elkapnak a rendõrök randalírozni az 1700 éves építmény tetején egy rossz punkkal és egy félkarú kurddal, hazatoloncolnak.
Szíria és Libanon így is törölve (jegyzetfüzetembe nem ragasztanak vízumot), a maradék 4 hetemet már nem akarom panorámára áldozni, úgyhogy majd utolsó nap felmászunk – akkor már toloncolhatnak, magamtól úccse:)
2008. május 13., kedd
isi helyett:
mivel mark ralelt a megoldasra, es izekre reszelt (meg kell hagyni, nekem sem volt jobb ötletem)-igy nyomorekon nem volt kedvem isibe menni, ugyhogy 100%os rokkantkent, mintha több dolgom a vilagba' nem volna...elindultam isztambulba. nyomulni.
azonnyomban öszefutottam egyetlen isztambuli halalos ellensegemmel:)
masodszor: bekönyörögtem magam az iszti kepzömüveszeti egyetemre- targyalni az epp kilatastalan jövömröl.
az egyetem legalabb olyan elökelö helyen szitualt, mint a hıres boğaziçi üniversitesi: közvetlen' a boszporusz partjan burkoltak es cıgoztak a kedves, elvont arcok. annak ellenere, hogy a leirhatatlanul borzalmas isztanbuli modern müveszeti muzeum hatasa akar meeg csepfertözessel is terjedhetne, ha tüsszentene egy ott kiallitott festmeny, mer' olyan közel van-- meglepöen jo kıallıtas fogadott az egyetemi csarnokban: tema: isztambul:)
kifigyeltem freskofestöket is freskofestes közben, azok a munkak meglehetösen gyengek voltak.
Masik szarnyban plakat kiallitas: make love not war, worldpeace, no negative discrimination stb topikokkal.
megirigyeltem az ott szeeledö hangulatot, szeretnek odajarni, holnap visszamegyek.
aztan a vadiuj, bar nem müködö memoriakartyammal remenyvesztve visszabandukoltam a vasarlas szinhelyere, ahol szonelkül kicsereltek egy szinteen ujnak alcazott: felhasitott-de gondosan visszacelluxozott csomagolasu memokartyara. lehet, hogy ez is elküldi tovabbi kepeimet az antiszoc vakumba, a többi mellee (pedig becsszora, jok voltak azok a ciprusi fotok...)
tovabba a halpiac melletti lepukkant kikötöben egy nemhıvatalos teazoban (füre hordott törpeszekek törpeasztalokkal) illegalisan szolgaltak ki teaval, mig en keseredes novellat olvastam a napsütesben, csodalkozo halaszok közt.
azonnyomban öszefutottam egyetlen isztambuli halalos ellensegemmel:)
masodszor: bekönyörögtem magam az iszti kepzömüveszeti egyetemre- targyalni az epp kilatastalan jövömröl.
az egyetem legalabb olyan elökelö helyen szitualt, mint a hıres boğaziçi üniversitesi: közvetlen' a boszporusz partjan burkoltak es cıgoztak a kedves, elvont arcok. annak ellenere, hogy a leirhatatlanul borzalmas isztanbuli modern müveszeti muzeum hatasa akar meeg csepfertözessel is terjedhetne, ha tüsszentene egy ott kiallitott festmeny, mer' olyan közel van-- meglepöen jo kıallıtas fogadott az egyetemi csarnokban: tema: isztambul:)
kifigyeltem freskofestöket is freskofestes közben, azok a munkak meglehetösen gyengek voltak.
Masik szarnyban plakat kiallitas: make love not war, worldpeace, no negative discrimination stb topikokkal.
megirigyeltem az ott szeeledö hangulatot, szeretnek odajarni, holnap visszamegyek.
aztan a vadiuj, bar nem müködö memoriakartyammal remenyvesztve visszabandukoltam a vasarlas szinhelyere, ahol szonelkül kicsereltek egy szinteen ujnak alcazott: felhasitott-de gondosan visszacelluxozott csomagolasu memokartyara. lehet, hogy ez is elküldi tovabbi kepeimet az antiszoc vakumba, a többi mellee (pedig becsszora, jok voltak azok a ciprusi fotok...)
tovabba a halpiac melletti lepukkant kikötöben egy nemhıvatalos teazoban (füre hordott törpeszekek törpeasztalokkal) illegalisan szolgaltak ki teaval, mig en keseredes novellat olvastam a napsütesben, csodalkozo halaszok közt.
stipistopi
juj, már csak két hét van hátra a szorgalmi időszakból, ami nem jó. persze ne számítsatok arra, h most érzelmi ömlengés lesz arról, h "egy csomó kó arccal nem fogok többé találkozni, és még nem is jelöltem be a facebookon". múlt héten épp a buszra vártam hazafele menet, amikor arra gurult kocsival az egyik tanárom, úgyhogy lestoppoltam. Mosolyogva tekerte le az ablakot, h merre megyek, és persze a Fatih bűvös szó hallatán a szokásos reakciót váltotta ki, de a metróig elvitt. Kérdezte, hogy tetszik az órája, mondom jó, csak az órák utolsó 70%-ából kimaradok, mert törökül vitatkoznak. Erre mondta, h sajnálja, de neki is nagy falat Foucault, és nem tud róla angolul vitát vezetni. Megnyugtattam, hogy én sem.
Amúgy kipengettük az utolsó lakbért, úgyhogy sunshine, happiness.
Amúgy kipengettük az utolsó lakbért, úgyhogy sunshine, happiness.
2008. május 12., hétfő
blood sugar sex & magik
ugy erzem magam, mint egy ketteszakitott fövaros. de azt hiszem az a megoldas, ha felrobbantom az egesz szigetet.
2008. május 10., szombat
Cirka 4 nap Ciprin:
Isztanbultól megfáradva, fásultan kelünk útra. Lelekesedesünket csak a tudat tartotta látszólag életben, hogy Ciprusra megyünk. Semmi több. Az egész heti partisorozat, és a budapestről érkező 8fős (kitűnő) társaság és köztünk villogó energiaáramlásokból mi húztuk a rövidebbet: kimerültünk.
Battery low, keblünkre Ciprus!
Menekültekkel csöveztük át a holtidőt a repülőgép indulásáig. Rossz padot választunk, richtig az alatt kell takaritaniuk az motorosfelmosóknak, mikor álomba szenderülök.
Turkish Arlineson lcd-n követhető utunk, de elnyom a koffeinhiány.
Kedd: A ciprusi reptéren összeismerkedünk egy sráccal, aki dutyfree marlboroval kompenzál barátjánál, hogy megfelelő kommunikáció hiányában, az a kikötőben várja őt. Igy a potyakarika után befut, eldob minket is Lefkosába.
Itt felvesz minket első hostunk, egy 2 anyával és 22 tesóval rendelkező kurdfiú. Lakótársa és személyi söfőre pszichológusfiú, vezet a baloldalon. Megmutatják vadonatúj magánegyetemüket, és a közelkelet legnagyobb könyvtárát. Majd házi focimeccsen szurkolunk, de erről majd Márk bővebben...én addig egyik ideiglenes lakotársunkkal spanolok: londoni török, 200kg és kipiszkálja a hamburgerből a salátát. Úgy értesültem, ő az ottani lakóközösség Furkánja, azzal a külömbséggel, hogy a pszichológus néha megpuszilgatja:) A mi Furinktól ezt megtagadtuk. Lehet, hogy ez volt az áthidalhatatlan kulturális külömbségek kulcsmomentuma.
Ha már ott vagyok, megnyirom egyiküket. A cihológus hallgatót. Közben kezel (- ki mit tud:) Márk frizkója: non-komformista-punk-style megihlette. Vacsi, foci, banános vizipipa, panoráma: 2 km-es unatkozó katonák által kirakott cipruszászló a hegyoldalban.- éjszaka módszeresen villog!
Szerda: Egy kis lepukkant busszal indulunk Famagustába. Robogunk a Földközi-tengerpartra:) Halott város öleli körül az öblöt, elhagyatott hotelek és csoffadt pálmafák, melyeket brit békefenntartók őriznek lelkiismeretesen.
Stoppal eljutunk a határig. Onnan stoppal Paralimnibe, ahol a 70éves skót szállásadónk vár. Max egy kutyával és 7 macskával osztja meg életét, azt hiszem, felemelő társaságot jelentünk számára. Egyik ciprusi weekendházában, a kettőből, fogad bennünket, külön emeleti rezidenciát kapunk.
Csütörtök: Eztán egész álló nap strandolunk:):):) Csodaszép sziklás öblöcske az aznapra kapott földiparadicsom: 7ágra süt a nap, fincsi mediterrán tenger, jó, hideg csapolt sör és kiváló társaság (Marcim;) Márk számára fokozott élvezetet jelentett a mellettünk monokiniző két bennszülöttlány.
Másnap stoppolok egy csomót baloldalt, Marci szenvedve hűsöl a jobbon. Az utolsó, kritikus szakaszt busszal tesszük meg Larnacáig. Ott Márkot elragadja a önfeledt beach-feeling, de én ezzel épp nem tudok szárnyalni: rámtör a fáradtság és a hisztéria, ugyhogy elsietünk Nicosiaba, hátha ott elmúlik.
A görögcipri fővárosi hostunk egy meglehetősen furcsa család: Mása, az orosz ex-dj anyuka, Nína, az ötéves állatkínzó bűbájos leánygyermek és Luiszosz a rasztafári ciprióta. Végtelenül kedvesek, mint egy régnemlátott barátot, úgy fogadnak. Elárasztanak gondoskodásukkal, felebaráti szeretből, soselátott mértékben.
Hajnalban, mikor Marci még szakadatlanul horkol a gyerekszobában, indulunk a hófehér audi limoval a reptérre. Luiszoszt nem engedik át a határon, nincsenek rendben a kemény munkával megkeresett luxushodály papírjai. Úgyhogy begyömöszöl egy taxiba, amit mellényzsebből kifizet.
A reptérig vezető út irreálisan hosszúnak tűnik, míg végiggondolom ezt a rövid trippet. Szörnyülködve konstatálom, hogy nem néztem meg semmit a kötelezőkből, haragszom Zsóra, hogy korábban kell hazarepülnöm miatta, irigylem Márkot, hogy még alszik és marad.
Aztán ráébredek, hogy ezerszer többet ismertem meg a világból igy, ős&neo-ciprióták életébe csöppenve. Ez nem önigazolás, ez tuti!
Úgyhogy nem marad más hátra, mint a köszönetnyilvánítás: Köszönöm Márknak, aki elcipelt, és megszervezte az utat, köszönet a Hospitality clubnak és tagjainak, köszönöm őseimnek, akik a világra nemzettek (köszi, Nyunyu&Pupu), és HálaIstennek!
A tanulságot levonva Updike is megerősít mindebben:
’Boldogságomnak nem is egy oka volt. Utaztunk. Láttam a napkeltét. Mindeddig- Neil is láthatta- baj nélkül vezettem a kocsit. Utunk végén egy lány vár, és feleségül jön hozzám, ha megkérem, de addig még hosszú az út, sok óra, sok város késlelteti a találkozást. És a tízórási napfény, ami ott játszott a délelőtt levegőjében a zúzmarás szélvédő előtt- áldott felelőtlenség, mintha az ember örökké ebben a patyolatos hideg elemben gázolhatna- és fölugrana, mert eszmél, hogy ezek a körkörösen terjengő magas hegyek hegymagasba növesztik a büszkeségét: Pennsylvania ez, az én allamom- mint aki a szerencséjét találja meg. És tudni, hogy éjfél óta ketten is rám bízták az álmukat.’
Battery low, keblünkre Ciprus!
Menekültekkel csöveztük át a holtidőt a repülőgép indulásáig. Rossz padot választunk, richtig az alatt kell takaritaniuk az motorosfelmosóknak, mikor álomba szenderülök.
Turkish Arlineson lcd-n követhető utunk, de elnyom a koffeinhiány.
Kedd: A ciprusi reptéren összeismerkedünk egy sráccal, aki dutyfree marlboroval kompenzál barátjánál, hogy megfelelő kommunikáció hiányában, az a kikötőben várja őt. Igy a potyakarika után befut, eldob minket is Lefkosába.
Itt felvesz minket első hostunk, egy 2 anyával és 22 tesóval rendelkező kurdfiú. Lakótársa és személyi söfőre pszichológusfiú, vezet a baloldalon. Megmutatják vadonatúj magánegyetemüket, és a közelkelet legnagyobb könyvtárát. Majd házi focimeccsen szurkolunk, de erről majd Márk bővebben...én addig egyik ideiglenes lakotársunkkal spanolok: londoni török, 200kg és kipiszkálja a hamburgerből a salátát. Úgy értesültem, ő az ottani lakóközösség Furkánja, azzal a külömbséggel, hogy a pszichológus néha megpuszilgatja:) A mi Furinktól ezt megtagadtuk. Lehet, hogy ez volt az áthidalhatatlan kulturális külömbségek kulcsmomentuma.
Ha már ott vagyok, megnyirom egyiküket. A cihológus hallgatót. Közben kezel (- ki mit tud:) Márk frizkója: non-komformista-punk-style megihlette. Vacsi, foci, banános vizipipa, panoráma: 2 km-es unatkozó katonák által kirakott cipruszászló a hegyoldalban.- éjszaka módszeresen villog!
Szerda: Egy kis lepukkant busszal indulunk Famagustába. Robogunk a Földközi-tengerpartra:) Halott város öleli körül az öblöt, elhagyatott hotelek és csoffadt pálmafák, melyeket brit békefenntartók őriznek lelkiismeretesen.
Stoppal eljutunk a határig. Onnan stoppal Paralimnibe, ahol a 70éves skót szállásadónk vár. Max egy kutyával és 7 macskával osztja meg életét, azt hiszem, felemelő társaságot jelentünk számára. Egyik ciprusi weekendházában, a kettőből, fogad bennünket, külön emeleti rezidenciát kapunk.
Csütörtök: Eztán egész álló nap strandolunk:):):) Csodaszép sziklás öblöcske az aznapra kapott földiparadicsom: 7ágra süt a nap, fincsi mediterrán tenger, jó, hideg csapolt sör és kiváló társaság (Marcim;) Márk számára fokozott élvezetet jelentett a mellettünk monokiniző két bennszülöttlány.
Másnap stoppolok egy csomót baloldalt, Marci szenvedve hűsöl a jobbon. Az utolsó, kritikus szakaszt busszal tesszük meg Larnacáig. Ott Márkot elragadja a önfeledt beach-feeling, de én ezzel épp nem tudok szárnyalni: rámtör a fáradtság és a hisztéria, ugyhogy elsietünk Nicosiaba, hátha ott elmúlik.
A görögcipri fővárosi hostunk egy meglehetősen furcsa család: Mása, az orosz ex-dj anyuka, Nína, az ötéves állatkínzó bűbájos leánygyermek és Luiszosz a rasztafári ciprióta. Végtelenül kedvesek, mint egy régnemlátott barátot, úgy fogadnak. Elárasztanak gondoskodásukkal, felebaráti szeretből, soselátott mértékben.
Hajnalban, mikor Marci még szakadatlanul horkol a gyerekszobában, indulunk a hófehér audi limoval a reptérre. Luiszoszt nem engedik át a határon, nincsenek rendben a kemény munkával megkeresett luxushodály papírjai. Úgyhogy begyömöszöl egy taxiba, amit mellényzsebből kifizet.
A reptérig vezető út irreálisan hosszúnak tűnik, míg végiggondolom ezt a rövid trippet. Szörnyülködve konstatálom, hogy nem néztem meg semmit a kötelezőkből, haragszom Zsóra, hogy korábban kell hazarepülnöm miatta, irigylem Márkot, hogy még alszik és marad.
Aztán ráébredek, hogy ezerszer többet ismertem meg a világból igy, ős&neo-ciprióták életébe csöppenve. Ez nem önigazolás, ez tuti!
Úgyhogy nem marad más hátra, mint a köszönetnyilvánítás: Köszönöm Márknak, aki elcipelt, és megszervezte az utat, köszönet a Hospitality clubnak és tagjainak, köszönöm őseimnek, akik a világra nemzettek (köszi, Nyunyu&Pupu), és HálaIstennek!
A tanulságot levonva Updike is megerősít mindebben:
’Boldogságomnak nem is egy oka volt. Utaztunk. Láttam a napkeltét. Mindeddig- Neil is láthatta- baj nélkül vezettem a kocsit. Utunk végén egy lány vár, és feleségül jön hozzám, ha megkérem, de addig még hosszú az út, sok óra, sok város késlelteti a találkozást. És a tízórási napfény, ami ott játszott a délelőtt levegőjében a zúzmarás szélvédő előtt- áldott felelőtlenség, mintha az ember örökké ebben a patyolatos hideg elemben gázolhatna- és fölugrana, mert eszmél, hogy ezek a körkörösen terjengő magas hegyek hegymagasba növesztik a büszkeségét: Pennsylvania ez, az én allamom- mint aki a szerencséjét találja meg. És tudni, hogy éjfél óta ketten is rám bízták az álmukat.’
2008. május 8., csütörtök
menza és más finomságok
no utóbbi időben rendszeresen látogattam a suli menzát, ami elég kellemetlen csalódás volt a török gasztronomiában. Leves az oké, ahogy kell, de utána két variáció lehetséges: a, 4 húskocka zöldséggel meg zsiroslé, másik variáció krumplizselé, rajta húsdara és ugyanaz a narancssárga szósz. Ehhez pedig risz, száraztészta variálva. Helyi törököket kérdeztem, otthon is ilyet esznek, de persze nem, csak itt. A legpontosabb párhuzamot Cantól hallottam, aki szerint ez a kaja olyan, mint amikor a Mátrixban Trinitiék megeszik a trutymót az alumjinium csajkából. Életben maradáshoz elég. Amúgy sokkal sterilebb, mint a közgáz, van gumikesztyű meg naponta cserélik a zsírt. A konyhásnők meg olyan védelmi felszerelésben (szkafander, gumicsizma, gumiköpeny) vannak, h azt csernobilban is megirigyelnék. De ez is embertelen melo a beérkező koszos edényekről egy sötét lyukba lapátolja a maradékot, az evőeszközöket meg behajitja egy 40.000 literes dézsába.
amikor pajtásaim itt voltak, szóba került a kukorecs megkótoslása, de amikor kiderült, hogy az a marhának a popsigyűrűje, elszállt a bátorságunk. Találtam egy éttermet, ami erre van specializálva, a hely neve amúgy The End. Autentikus. Jó.
A másik fincsi dolog az utcán árult kagyló, 130 Ft 3 darab. Kis tálcákon árulják a bajszosok mindenfele, befizetsz a turnusra, és a garcon sorra nyitja ki a kagylokat, amelyben párolt husika van, meg némi rizs.
Amúgy még mindig nem tudom mi a különbség a kebap és döner között, de ez nem is olyan lényeges.
Cipruson ettem polipot, nagyon cukin hevertek a tojásos-zsemlemorzsás átmeneti otthonukban. Erős rágóizom szükséges. Meg ettem angol pudingot skót módra eperzselével meg vaniliakrémmel. Oszt még toltunk kurd specialistást: padlizsános marhahusi egymás mellett sütve hagymával, üreges kenyérrel.
amikor pajtásaim itt voltak, szóba került a kukorecs megkótoslása, de amikor kiderült, hogy az a marhának a popsigyűrűje, elszállt a bátorságunk. Találtam egy éttermet, ami erre van specializálva, a hely neve amúgy The End. Autentikus. Jó.
A másik fincsi dolog az utcán árult kagyló, 130 Ft 3 darab. Kis tálcákon árulják a bajszosok mindenfele, befizetsz a turnusra, és a garcon sorra nyitja ki a kagylokat, amelyben párolt husika van, meg némi rizs.
Amúgy még mindig nem tudom mi a különbség a kebap és döner között, de ez nem is olyan lényeges.
Cipruson ettem polipot, nagyon cukin hevertek a tojásos-zsemlemorzsás átmeneti otthonukban. Erős rágóizom szükséges. Meg ettem angol pudingot skót módra eperzselével meg vaniliakrémmel. Oszt még toltunk kurd specialistást: padlizsános marhahusi egymás mellett sütve hagymával, üreges kenyérrel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
