juj, már csak két hét van hátra a szorgalmi időszakból, ami nem jó. persze ne számítsatok arra, h most érzelmi ömlengés lesz arról, h "egy csomó kó arccal nem fogok többé találkozni, és még nem is jelöltem be a facebookon". múlt héten épp a buszra vártam hazafele menet, amikor arra gurult kocsival az egyik tanárom, úgyhogy lestoppoltam. Mosolyogva tekerte le az ablakot, h merre megyek, és persze a Fatih bűvös szó hallatán a szokásos reakciót váltotta ki, de a metróig elvitt. Kérdezte, hogy tetszik az órája, mondom jó, csak az órák utolsó 70%-ából kimaradok, mert törökül vitatkoznak. Erre mondta, h sajnálja, de neki is nagy falat Foucault, és nem tud róla angolul vitát vezetni. Megnyugtattam, hogy én sem.
Amúgy kipengettük az utolsó lakbért, úgyhogy sunshine, happiness.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése