mivel mark ralelt a megoldasra, es izekre reszelt (meg kell hagyni, nekem sem volt jobb ötletem)-igy nyomorekon nem volt kedvem isibe menni, ugyhogy 100%os rokkantkent, mintha több dolgom a vilagba' nem volna...elindultam isztambulba. nyomulni.
azonnyomban öszefutottam egyetlen isztambuli halalos ellensegemmel:)
masodszor: bekönyörögtem magam az iszti kepzömüveszeti egyetemre- targyalni az epp kilatastalan jövömröl.
az egyetem legalabb olyan elökelö helyen szitualt, mint a hıres boğaziçi üniversitesi: közvetlen' a boszporusz partjan burkoltak es cıgoztak a kedves, elvont arcok. annak ellenere, hogy a leirhatatlanul borzalmas isztanbuli modern müveszeti muzeum hatasa akar meeg csepfertözessel is terjedhetne, ha tüsszentene egy ott kiallitott festmeny, mer' olyan közel van-- meglepöen jo kıallıtas fogadott az egyetemi csarnokban: tema: isztambul:)
kifigyeltem freskofestöket is freskofestes közben, azok a munkak meglehetösen gyengek voltak.
Masik szarnyban plakat kiallitas: make love not war, worldpeace, no negative discrimination stb topikokkal.
megirigyeltem az ott szeeledö hangulatot, szeretnek odajarni, holnap visszamegyek.
aztan a vadiuj, bar nem müködö memoriakartyammal remenyvesztve visszabandukoltam a vasarlas szinhelyere, ahol szonelkül kicsereltek egy szinteen ujnak alcazott: felhasitott-de gondosan visszacelluxozott csomagolasu memokartyara. lehet, hogy ez is elküldi tovabbi kepeimet az antiszoc vakumba, a többi mellee (pedig becsszora, jok voltak azok a ciprusi fotok...)
tovabba a halpiac melletti lepukkant kikötöben egy nemhıvatalos teazoban (füre hordott törpeszekek törpeasztalokkal) illegalisan szolgaltak ki teaval, mig en keseredes novellat olvastam a napsütesben, csodalkozo halaszok közt.
2008. május 13., kedd
stipistopi
juj, már csak két hét van hátra a szorgalmi időszakból, ami nem jó. persze ne számítsatok arra, h most érzelmi ömlengés lesz arról, h "egy csomó kó arccal nem fogok többé találkozni, és még nem is jelöltem be a facebookon". múlt héten épp a buszra vártam hazafele menet, amikor arra gurult kocsival az egyik tanárom, úgyhogy lestoppoltam. Mosolyogva tekerte le az ablakot, h merre megyek, és persze a Fatih bűvös szó hallatán a szokásos reakciót váltotta ki, de a metróig elvitt. Kérdezte, hogy tetszik az órája, mondom jó, csak az órák utolsó 70%-ából kimaradok, mert törökül vitatkoznak. Erre mondta, h sajnálja, de neki is nagy falat Foucault, és nem tud róla angolul vitát vezetni. Megnyugtattam, hogy én sem.
Amúgy kipengettük az utolsó lakbért, úgyhogy sunshine, happiness.
Amúgy kipengettük az utolsó lakbért, úgyhogy sunshine, happiness.
2008. május 12., hétfő
blood sugar sex & magik
ugy erzem magam, mint egy ketteszakitott fövaros. de azt hiszem az a megoldas, ha felrobbantom az egesz szigetet.
2008. május 10., szombat
Cirka 4 nap Ciprin:
Isztanbultól megfáradva, fásultan kelünk útra. Lelekesedesünket csak a tudat tartotta látszólag életben, hogy Ciprusra megyünk. Semmi több. Az egész heti partisorozat, és a budapestről érkező 8fős (kitűnő) társaság és köztünk villogó energiaáramlásokból mi húztuk a rövidebbet: kimerültünk.
Battery low, keblünkre Ciprus!
Menekültekkel csöveztük át a holtidőt a repülőgép indulásáig. Rossz padot választunk, richtig az alatt kell takaritaniuk az motorosfelmosóknak, mikor álomba szenderülök.
Turkish Arlineson lcd-n követhető utunk, de elnyom a koffeinhiány.
Kedd: A ciprusi reptéren összeismerkedünk egy sráccal, aki dutyfree marlboroval kompenzál barátjánál, hogy megfelelő kommunikáció hiányában, az a kikötőben várja őt. Igy a potyakarika után befut, eldob minket is Lefkosába.
Itt felvesz minket első hostunk, egy 2 anyával és 22 tesóval rendelkező kurdfiú. Lakótársa és személyi söfőre pszichológusfiú, vezet a baloldalon. Megmutatják vadonatúj magánegyetemüket, és a közelkelet legnagyobb könyvtárát. Majd házi focimeccsen szurkolunk, de erről majd Márk bővebben...én addig egyik ideiglenes lakotársunkkal spanolok: londoni török, 200kg és kipiszkálja a hamburgerből a salátát. Úgy értesültem, ő az ottani lakóközösség Furkánja, azzal a külömbséggel, hogy a pszichológus néha megpuszilgatja:) A mi Furinktól ezt megtagadtuk. Lehet, hogy ez volt az áthidalhatatlan kulturális külömbségek kulcsmomentuma.
Ha már ott vagyok, megnyirom egyiküket. A cihológus hallgatót. Közben kezel (- ki mit tud:) Márk frizkója: non-komformista-punk-style megihlette. Vacsi, foci, banános vizipipa, panoráma: 2 km-es unatkozó katonák által kirakott cipruszászló a hegyoldalban.- éjszaka módszeresen villog!
Szerda: Egy kis lepukkant busszal indulunk Famagustába. Robogunk a Földközi-tengerpartra:) Halott város öleli körül az öblöt, elhagyatott hotelek és csoffadt pálmafák, melyeket brit békefenntartók őriznek lelkiismeretesen.
Stoppal eljutunk a határig. Onnan stoppal Paralimnibe, ahol a 70éves skót szállásadónk vár. Max egy kutyával és 7 macskával osztja meg életét, azt hiszem, felemelő társaságot jelentünk számára. Egyik ciprusi weekendházában, a kettőből, fogad bennünket, külön emeleti rezidenciát kapunk.
Csütörtök: Eztán egész álló nap strandolunk:):):) Csodaszép sziklás öblöcske az aznapra kapott földiparadicsom: 7ágra süt a nap, fincsi mediterrán tenger, jó, hideg csapolt sör és kiváló társaság (Marcim;) Márk számára fokozott élvezetet jelentett a mellettünk monokiniző két bennszülöttlány.
Másnap stoppolok egy csomót baloldalt, Marci szenvedve hűsöl a jobbon. Az utolsó, kritikus szakaszt busszal tesszük meg Larnacáig. Ott Márkot elragadja a önfeledt beach-feeling, de én ezzel épp nem tudok szárnyalni: rámtör a fáradtság és a hisztéria, ugyhogy elsietünk Nicosiaba, hátha ott elmúlik.
A görögcipri fővárosi hostunk egy meglehetősen furcsa család: Mása, az orosz ex-dj anyuka, Nína, az ötéves állatkínzó bűbájos leánygyermek és Luiszosz a rasztafári ciprióta. Végtelenül kedvesek, mint egy régnemlátott barátot, úgy fogadnak. Elárasztanak gondoskodásukkal, felebaráti szeretből, soselátott mértékben.
Hajnalban, mikor Marci még szakadatlanul horkol a gyerekszobában, indulunk a hófehér audi limoval a reptérre. Luiszoszt nem engedik át a határon, nincsenek rendben a kemény munkával megkeresett luxushodály papírjai. Úgyhogy begyömöszöl egy taxiba, amit mellényzsebből kifizet.
A reptérig vezető út irreálisan hosszúnak tűnik, míg végiggondolom ezt a rövid trippet. Szörnyülködve konstatálom, hogy nem néztem meg semmit a kötelezőkből, haragszom Zsóra, hogy korábban kell hazarepülnöm miatta, irigylem Márkot, hogy még alszik és marad.
Aztán ráébredek, hogy ezerszer többet ismertem meg a világból igy, ős&neo-ciprióták életébe csöppenve. Ez nem önigazolás, ez tuti!
Úgyhogy nem marad más hátra, mint a köszönetnyilvánítás: Köszönöm Márknak, aki elcipelt, és megszervezte az utat, köszönet a Hospitality clubnak és tagjainak, köszönöm őseimnek, akik a világra nemzettek (köszi, Nyunyu&Pupu), és HálaIstennek!
A tanulságot levonva Updike is megerősít mindebben:
’Boldogságomnak nem is egy oka volt. Utaztunk. Láttam a napkeltét. Mindeddig- Neil is láthatta- baj nélkül vezettem a kocsit. Utunk végén egy lány vár, és feleségül jön hozzám, ha megkérem, de addig még hosszú az út, sok óra, sok város késlelteti a találkozást. És a tízórási napfény, ami ott játszott a délelőtt levegőjében a zúzmarás szélvédő előtt- áldott felelőtlenség, mintha az ember örökké ebben a patyolatos hideg elemben gázolhatna- és fölugrana, mert eszmél, hogy ezek a körkörösen terjengő magas hegyek hegymagasba növesztik a büszkeségét: Pennsylvania ez, az én allamom- mint aki a szerencséjét találja meg. És tudni, hogy éjfél óta ketten is rám bízták az álmukat.’
Battery low, keblünkre Ciprus!
Menekültekkel csöveztük át a holtidőt a repülőgép indulásáig. Rossz padot választunk, richtig az alatt kell takaritaniuk az motorosfelmosóknak, mikor álomba szenderülök.
Turkish Arlineson lcd-n követhető utunk, de elnyom a koffeinhiány.
Kedd: A ciprusi reptéren összeismerkedünk egy sráccal, aki dutyfree marlboroval kompenzál barátjánál, hogy megfelelő kommunikáció hiányában, az a kikötőben várja őt. Igy a potyakarika után befut, eldob minket is Lefkosába.
Itt felvesz minket első hostunk, egy 2 anyával és 22 tesóval rendelkező kurdfiú. Lakótársa és személyi söfőre pszichológusfiú, vezet a baloldalon. Megmutatják vadonatúj magánegyetemüket, és a közelkelet legnagyobb könyvtárát. Majd házi focimeccsen szurkolunk, de erről majd Márk bővebben...én addig egyik ideiglenes lakotársunkkal spanolok: londoni török, 200kg és kipiszkálja a hamburgerből a salátát. Úgy értesültem, ő az ottani lakóközösség Furkánja, azzal a külömbséggel, hogy a pszichológus néha megpuszilgatja:) A mi Furinktól ezt megtagadtuk. Lehet, hogy ez volt az áthidalhatatlan kulturális külömbségek kulcsmomentuma.
Ha már ott vagyok, megnyirom egyiküket. A cihológus hallgatót. Közben kezel (- ki mit tud:) Márk frizkója: non-komformista-punk-style megihlette. Vacsi, foci, banános vizipipa, panoráma: 2 km-es unatkozó katonák által kirakott cipruszászló a hegyoldalban.- éjszaka módszeresen villog!
Szerda: Egy kis lepukkant busszal indulunk Famagustába. Robogunk a Földközi-tengerpartra:) Halott város öleli körül az öblöt, elhagyatott hotelek és csoffadt pálmafák, melyeket brit békefenntartók őriznek lelkiismeretesen.
Stoppal eljutunk a határig. Onnan stoppal Paralimnibe, ahol a 70éves skót szállásadónk vár. Max egy kutyával és 7 macskával osztja meg életét, azt hiszem, felemelő társaságot jelentünk számára. Egyik ciprusi weekendházában, a kettőből, fogad bennünket, külön emeleti rezidenciát kapunk.
Csütörtök: Eztán egész álló nap strandolunk:):):) Csodaszép sziklás öblöcske az aznapra kapott földiparadicsom: 7ágra süt a nap, fincsi mediterrán tenger, jó, hideg csapolt sör és kiváló társaság (Marcim;) Márk számára fokozott élvezetet jelentett a mellettünk monokiniző két bennszülöttlány.
Másnap stoppolok egy csomót baloldalt, Marci szenvedve hűsöl a jobbon. Az utolsó, kritikus szakaszt busszal tesszük meg Larnacáig. Ott Márkot elragadja a önfeledt beach-feeling, de én ezzel épp nem tudok szárnyalni: rámtör a fáradtság és a hisztéria, ugyhogy elsietünk Nicosiaba, hátha ott elmúlik.
A görögcipri fővárosi hostunk egy meglehetősen furcsa család: Mása, az orosz ex-dj anyuka, Nína, az ötéves állatkínzó bűbájos leánygyermek és Luiszosz a rasztafári ciprióta. Végtelenül kedvesek, mint egy régnemlátott barátot, úgy fogadnak. Elárasztanak gondoskodásukkal, felebaráti szeretből, soselátott mértékben.
Hajnalban, mikor Marci még szakadatlanul horkol a gyerekszobában, indulunk a hófehér audi limoval a reptérre. Luiszoszt nem engedik át a határon, nincsenek rendben a kemény munkával megkeresett luxushodály papírjai. Úgyhogy begyömöszöl egy taxiba, amit mellényzsebből kifizet.
A reptérig vezető út irreálisan hosszúnak tűnik, míg végiggondolom ezt a rövid trippet. Szörnyülködve konstatálom, hogy nem néztem meg semmit a kötelezőkből, haragszom Zsóra, hogy korábban kell hazarepülnöm miatta, irigylem Márkot, hogy még alszik és marad.
Aztán ráébredek, hogy ezerszer többet ismertem meg a világból igy, ős&neo-ciprióták életébe csöppenve. Ez nem önigazolás, ez tuti!
Úgyhogy nem marad más hátra, mint a köszönetnyilvánítás: Köszönöm Márknak, aki elcipelt, és megszervezte az utat, köszönet a Hospitality clubnak és tagjainak, köszönöm őseimnek, akik a világra nemzettek (köszi, Nyunyu&Pupu), és HálaIstennek!
A tanulságot levonva Updike is megerősít mindebben:
’Boldogságomnak nem is egy oka volt. Utaztunk. Láttam a napkeltét. Mindeddig- Neil is láthatta- baj nélkül vezettem a kocsit. Utunk végén egy lány vár, és feleségül jön hozzám, ha megkérem, de addig még hosszú az út, sok óra, sok város késlelteti a találkozást. És a tízórási napfény, ami ott játszott a délelőtt levegőjében a zúzmarás szélvédő előtt- áldott felelőtlenség, mintha az ember örökké ebben a patyolatos hideg elemben gázolhatna- és fölugrana, mert eszmél, hogy ezek a körkörösen terjengő magas hegyek hegymagasba növesztik a büszkeségét: Pennsylvania ez, az én allamom- mint aki a szerencséjét találja meg. És tudni, hogy éjfél óta ketten is rám bízták az álmukat.’
2008. május 8., csütörtök
menza és más finomságok
no utóbbi időben rendszeresen látogattam a suli menzát, ami elég kellemetlen csalódás volt a török gasztronomiában. Leves az oké, ahogy kell, de utána két variáció lehetséges: a, 4 húskocka zöldséggel meg zsiroslé, másik variáció krumplizselé, rajta húsdara és ugyanaz a narancssárga szósz. Ehhez pedig risz, száraztészta variálva. Helyi törököket kérdeztem, otthon is ilyet esznek, de persze nem, csak itt. A legpontosabb párhuzamot Cantól hallottam, aki szerint ez a kaja olyan, mint amikor a Mátrixban Trinitiék megeszik a trutymót az alumjinium csajkából. Életben maradáshoz elég. Amúgy sokkal sterilebb, mint a közgáz, van gumikesztyű meg naponta cserélik a zsírt. A konyhásnők meg olyan védelmi felszerelésben (szkafander, gumicsizma, gumiköpeny) vannak, h azt csernobilban is megirigyelnék. De ez is embertelen melo a beérkező koszos edényekről egy sötét lyukba lapátolja a maradékot, az evőeszközöket meg behajitja egy 40.000 literes dézsába.
amikor pajtásaim itt voltak, szóba került a kukorecs megkótoslása, de amikor kiderült, hogy az a marhának a popsigyűrűje, elszállt a bátorságunk. Találtam egy éttermet, ami erre van specializálva, a hely neve amúgy The End. Autentikus. Jó.
A másik fincsi dolog az utcán árult kagyló, 130 Ft 3 darab. Kis tálcákon árulják a bajszosok mindenfele, befizetsz a turnusra, és a garcon sorra nyitja ki a kagylokat, amelyben párolt husika van, meg némi rizs.
Amúgy még mindig nem tudom mi a különbség a kebap és döner között, de ez nem is olyan lényeges.
Cipruson ettem polipot, nagyon cukin hevertek a tojásos-zsemlemorzsás átmeneti otthonukban. Erős rágóizom szükséges. Meg ettem angol pudingot skót módra eperzselével meg vaniliakrémmel. Oszt még toltunk kurd specialistást: padlizsános marhahusi egymás mellett sütve hagymával, üreges kenyérrel.
amikor pajtásaim itt voltak, szóba került a kukorecs megkótoslása, de amikor kiderült, hogy az a marhának a popsigyűrűje, elszállt a bátorságunk. Találtam egy éttermet, ami erre van specializálva, a hely neve amúgy The End. Autentikus. Jó.
A másik fincsi dolog az utcán árult kagyló, 130 Ft 3 darab. Kis tálcákon árulják a bajszosok mindenfele, befizetsz a turnusra, és a garcon sorra nyitja ki a kagylokat, amelyben párolt husika van, meg némi rizs.
Amúgy még mindig nem tudom mi a különbség a kebap és döner között, de ez nem is olyan lényeges.
Cipruson ettem polipot, nagyon cukin hevertek a tojásos-zsemlemorzsás átmeneti otthonukban. Erős rágóizom szükséges. Meg ettem angol pudingot skót módra eperzselével meg vaniliakrémmel. Oszt még toltunk kurd specialistást: padlizsános marhahusi egymás mellett sütve hagymával, üreges kenyérrel.
2008. április 21., hétfő
kral, kral galatasaray
végre sikerült eljutnom egy galata meccsre. az istanbul b.s.b. ellen játszottunk az Olimpiai Stadionban. Mivel Isztambul is aktiv pályázó, ezért a pusztában felhúztak egy 85.000-es betonmonstrumot. törökös modon megint last minuteban szervezödött a kaland. yunusszal felpattantuk a metrora, yenibosnanal talalkoztunk ket galatatörzsszurkoloval, beugrottunk egy taxiba, aztan neki a pusztanak. aztan mar gyalogosan atvagtunk ket gazos töltesen, es a lenyugvo nap sugaraban feltünt a pompas betonmonstrum (futurista vagyok, mondtam mar?). persze kesve ertünk oda es a kapu mögött levö jegyek mar elfogytak, a maradek jegyekert meg öltek egymast az emberek. ekkor mar egyre több feketekereskedö zaklatott minket es vegül beszalltunk a bizniszbe. elekzdödött az alkudozas, de ebben nem vettem reszt, de azt hallottam,h a pajtasaim többször panaszosan nyögtek,h diakok vagyunk. vegül a 20 liras jegyet 25ert vettük meg, en olcsonak talaltam. megkezdödött a benyomulas a satdionba, ami nem tünt olyan nehezneki mivel egy kerites kapun kellett volna bemenni, de a rohgamrendörök nem engedtek be minket. ezt a szurkolok nehezmenyeztek, es megprobaltak benyomulni. A rendörök ekkor felhivtak a rendörkapitanyt,h engedelyt kerjenek az oszlatasra, majd a fanatikusoknak elmagyararaztak melyik paragrafus alapjan fogjak oket pofan verni, aztan lebetüztek anyjuk nevet, es modszeresen elkezdtek ütni az embereket. egyesek atmasztak a keritesen es fogocskaztak a rendörök, de ekkor mar jött az erösites pajzsos bajszos vitezek formajaban, ekkor mar ugyis mondhatnam,h menekültünk. ekkor egy öngollal vezetett mar a galata, egy gyors ölelkezesre volt idö. vegül beengedtek minket egy szektorba, ahonnan igazan jol lehetett latni. legalabb 30.000 narancs-piros-feketebe öltözött ember tombolt, folyamatos dalolaszasok, a kedvencem "campiyonşip galataseray insallah" (bajnokok leszünk ha allah is ugy akarja). teljesen kapuhoz szögeztük a hazaiakat, de a fordulatot csak hakan şükür beallasa hozta egy goljaval es golpasszaval. hatalmas tombolas, salpörgetes, mobilvillogtatas, meg par kedves üzenet a fenerbahçe szurkoloinak jövö hetre. meccs végén közös fotozkodas, majd utolsokent elhagyva a palyat ujra belevetettük magunkat a hazafele tolongo tömegbe.
2008. április 14., hétfő
balık ne kadar?
az elmult 2 hetben verszivas van, szamonkerik rajtam mennyit olvastam. Itt erdekes modon nyiltak a vizsgak altalaban, vagyis barmit lehet hasznalni, meg el lehet vizsga közben ebédelni, csak nem szabad szo szerint idézni. Ez eleg ertlmes dolog, mert igy mindenki olvas, es sajat velemenyt kell produkalni, meg indokolni, összehasonlitani, gondolkodni.
amugy a török vizsgam 93%-os lett vagyis A-s, mivel itt is ilyen idiota betük vannak, mint a jenkiknel. az tök erdekes, h azok az amcsik, akik ide eljöttek, voltak olyan gondolkodo lények es megneztek a terkepet. Vagyis ha azt mondom, h magyar vagyok, minden amcsi tud valami olyan okossagot mondani, h Budapest, Duna, Szia, Egészségedre, hasonlit a török meg a magyar nyelv, szoval kepben vannak. Vagyis el kell utasitanom minden elöiteletet,h tahok meg stb.
Viszont Mat-tel dumaltam, aki Georgiabol jött, és azt mondta, h tökre szegyelli az orszagat, mert mindenki taho ott, és az amcsi emberek 60%-anak kedvenc filmje a Transformers. Vagyis neki teljes szellemi pezsgés İszti. Amugy Georgia es Alabama azert vetekszik, melyik allamban lakik több redneck (taho, paraszt), szerinte Georgia vezet. En meg mondtam, szerintem a texasiak a legnagyobb tirpakok. Nem, ök cowboyok. Nohat ott minden ilyen egyszerü?
Mult heten nagyon csuszasban voltam, ezert a török hazit a buszon kellett megcsinalnom. Sajnos az aktualis temaval nem voltam kepben, igy abban biztam,h a buszon utazok segitseget igenybe tudom venni. Szerencsemre arra jart Can ağabey baratom, aki kisegitett a török zöldségekböl, gyümölcsökböl, kajakbol közben maximalisan szorakoztatva az 559C busz utazoközönseget. Aztan Cant elsodorta a tömeg, igy az mellettem ülö öltlönyös uriember segitett a helyes ettermi, bolti, piaci kommunikacio reszleteibe.
by the way, how much is the fish?
amugy a török vizsgam 93%-os lett vagyis A-s, mivel itt is ilyen idiota betük vannak, mint a jenkiknel. az tök erdekes, h azok az amcsik, akik ide eljöttek, voltak olyan gondolkodo lények es megneztek a terkepet. Vagyis ha azt mondom, h magyar vagyok, minden amcsi tud valami olyan okossagot mondani, h Budapest, Duna, Szia, Egészségedre, hasonlit a török meg a magyar nyelv, szoval kepben vannak. Vagyis el kell utasitanom minden elöiteletet,h tahok meg stb.
Viszont Mat-tel dumaltam, aki Georgiabol jött, és azt mondta, h tökre szegyelli az orszagat, mert mindenki taho ott, és az amcsi emberek 60%-anak kedvenc filmje a Transformers. Vagyis neki teljes szellemi pezsgés İszti. Amugy Georgia es Alabama azert vetekszik, melyik allamban lakik több redneck (taho, paraszt), szerinte Georgia vezet. En meg mondtam, szerintem a texasiak a legnagyobb tirpakok. Nem, ök cowboyok. Nohat ott minden ilyen egyszerü?
Mult heten nagyon csuszasban voltam, ezert a török hazit a buszon kellett megcsinalnom. Sajnos az aktualis temaval nem voltam kepben, igy abban biztam,h a buszon utazok segitseget igenybe tudom venni. Szerencsemre arra jart Can ağabey baratom, aki kisegitett a török zöldségekböl, gyümölcsökböl, kajakbol közben maximalisan szorakoztatva az 559C busz utazoközönseget. Aztan Cant elsodorta a tömeg, igy az mellettem ülö öltlönyös uriember segitett a helyes ettermi, bolti, piaci kommunikacio reszleteibe.
by the way, how much is the fish?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
