that' s all folks!

itthon vagyok, elsöként, vesztettem.
a telefonomat meg egy részemet ott hagytam isztiben.
- ez utobbi meglehetösen fájdalmas.

de:
görüsürüz

never be the same again

tegnap alairattam minden papirt, leadtam minden beadandot, elbucsuztam egyetemi és fatihi ismeröseimtöl. Gül téze visszaadta a depositot, meg fogdosta a combom. Meg utolso este tartottunk egy értékelö beszelgetest törzshelyünkön a Galata hidi vizipippantoban, majd a parton összeraktunk egy-egy halas szendvicset. A lanyok meg kicsit maradnak a Balipaşa 69-ben, de én elindulok uj kalandok és kincsek keresésére...

Antisocial vacuum strikes back again:

Az antiszoc vákum újra visszavágott, és egy füst alatt beszippantotta az új fotóimat meg a memoria kártyát. Elszomorodtam.

Zsófival kicaplattunk festőcuccainkkal (tempera kiloszámra meg festőfelület) egészen az északi hídig, ahol a boszporuszpartra lehuppanva konstatáltuk, hogy egyikünk sem hozott ecsetett. Remek!

Oké, még semmi sincs veszve, ha már itt vagyunk, ússzunk egyet a boszporusz egyetem medencejeben! A sportközpontot keresve megtámadott egy őrült dolmányos varjú, kétszer! A szemgolyómat akarta!

Ezen a ponton visszanyertem humorérzékemet, úgyhogy a 35 líras uszoda beugrón is csak nevetni tudtam.

garnela-rokka-italia

tegnap felkerestem egy magyarul beszelö olasz nemzetisegü altajisztika szakos isztanbulban elö napolyi ajsmerösömet, aki invitalt vacsorara: garnelarakocskas spagetti? olasz modra, rakocska szemecskekkel, bajszocskakkal...mmmm! isteni volt! kurd költö baratjaval költöttük el estebedünket, aki kezdö alkesz, es roppant müvelt. atilla yusufrol beszelgettünk meg a termekeny szivfajdalomrol:)

Végre turistáskodom

Mivel nagy lemaradásban voltam vendégeinkhez képest, ezért elhatároztam, h turistáskodom egy jót. Amúgy kezdem már magam úgy érezni, mint egy helyi, pláne, amikor turisták kérdezik meg, h tudok-e angolul, és melyik villamos megy erre meg arra. Lehet, hogy kezdek átalakulni törökké? Bár sztem a frizkóm nem utal erre.

Első állomás a Dolmabahce palota volt, ahol el akartam sütni remek török nyelvtudásom. A pénztárnál sikerült azt mondanom, h „Én egy diákjegy vagyok a Háremben”. De legalább értette. Tényleg káprázatos a hely, de fura volt a sok turistával nyomulni. Amúgy legnagyob csalódásomra a Hárem nem azt jelnti, mait gondolta, csupán a legális feleségek és gyerekek lakóhelye volt. Azt tudni kell, h a szultánok után, Atatürk is itt verte fel tanyáját. Egy intelligens turista meg is kérdezte, h Atatürknek is négy felesége volt. Sírni volna jó. Az idegenvezetőnk arcán megrándult egy izom, és szűkszavúan annyit mondott: neki csak egy volt.

Osztán benéztem az iszlám kutturális múzeumba, de sajnos nem vagyok penge a témában, így nem is raktározódott el túl sok hasznos információ. Mindennek tetejében Topkapi palota közelében vettem egy Istanbulos pólót egy öreg csávótól. Neki is 22 tesója van meg két anyja, és mindegyiknek tudja a nevét. És ő volt az első török, aki kritizálta a nyelvtudásom. Folyamatosan sütöttem el a jobbnál jobb mondatokat, de mindegyikre csak azt válaszolta, h „ez nem túl sok”. No de az a lényeg, h a végén ideadta 10 liráért a pólót. Istanbul felirat van rajta, de a té betű egy kereszt, az a egy dávid-csillag, az u meg egy félhold. Ez volt minden vágyam a macskajajos Grge bácsi 3 in 1 nyaklánca óta. Most végre teljesült. Coexist for ever!

midye

A disznónal kevésbé tiltott ugyan, de azért tilos eledel a fekete, rizzsel töltött kagyló.
Miért?
Mert a kagylónak is vannak ’spacial day’-ei, amikor ’ívik’ vagy ’menstruál’ vagy valami hasonló titokzatos dolgot művel, ennek az időpontja pedig pontosan nem ismert.
Még szerencse, hogy tilalmi fokozatok vannak...

Nemzetközi Nap

Mint minden rendes Erasmusos egyetemen létezik az a nap, amikor bemutatkoznak a különböző országokból érkezett diákok, ahova nem hívtak meg. Bár igazából nem is készültem, nem is tudtam volna semmilyen szuvenírrel előállni, csak két jellegzetesen magyar mercsentájzom van itthon: pikk szalámi és házi pálinka. Meg persze két magyar lány. Minden nemzetiség kikészítette a saját kis portékáját az asztalkán. Természetesen a közsép-ázsiaiak voltak többségben, mivel a mindenkori török kormány költséget nem kímélve pénzelik „testvéreik” támogatását. Amúgy állítólag ez egyoldalú, mivel ők nem mindig gondolják úgy, h ők törökök.

Először türkménekhez néztem be, egy pirospozsgás mongol-török srác reklámozta országát, h ott milyen jó az élet, meg ott pazar a Kaszpi-tenger, és vannak szép tájaik, meg vendégszeretőek. Kifakadtam neki, h még Észak-Koreába is egyszerűbb bejutni, ha van elég pénzed, erre a srác nagyon szomorú lett, és mentegetőzött,h meg kell értenem, ez egy új ország, és meg kell védeni az országot, de majd a jövőben biztos összefutunk arrafele.

A kirgizeknél meg lehetett plüss tevéket simogatni, meg is kérdeztem, van-e otthon tevéjük, mire ők azt mondták, már sajnos megették az összeset. A mongolok meg büszkén mesélték, h még nekik van, meg lehet náluk aranyat mosni. Amúgy a törökben a mongol szó idiótát jelent, ezért ők úgy mondják, moolisztán. Ezek az isztán országok lakói sokat spanolnak egymással, igazából csak az ujgurokat utálják, de őket „már sikerült rábírni, h jobb az élet az országhatáron kívül”. Azerieknél prospektusokból élőszóból is megtudhattam, milyen gonoszok az örmények, pedig az azerieknek milyen fejlett a kisebbségpolitikájuk, lássam csak Nakhichevan példáját.

A legizgibbek számomra Abházia polgárai voltak, akik hősiesen küzdenek az elnyomó grúz államhatalom ellen, egyelőre a 20.000 fős orosz „békefentartók”-nak köszönhetően, de látják a jövőt, amikor majd mindenki által elismert, erős ország lesz, de az is kiderült, nem a turizmusból fognak megélni. Megkérdeztem, lehet-e Grúziából bejutni az országba, de nagyon hülyén néztek rám. Amúgy a zászlajukon egy fehér tenyér van, ami azt jelenti, h „sziasztok külföldiek”.