munkamegosztas

Ottomán fashion

Cerennel továbbra is folytatom a magas röptű eszmecseréket, múltkor arra kérdeztem rá, mit jelent a cikornyás kalligráfia a felsőjén. Szultán szó arab írásban, és nem tartja gáznak, h ottomán dolgokat visel magán, és ő amúgysem kemalista, meghát szerinte van valami kontinuitás az ottomán birodalom és Atatürk diktatúrája között, maiből végül megszületett a köztársaság. Bár ezzel sincs megelégedve. Hétvégén kurdisztánba megy tüntetni a kurdok jogaiért. Bár Yunusz úgy informált, hogy milyen jó az élet keleten, mennyit fejlődött a régió, de Ceren szerint csak azoknak jó a világ, akik elsősorban töröknek tartják magukat. Vagyis itt nem létezik semmilyen kisebbség, nem lehet sajátnyelvű médiájuk, meg egyetemük, és kurd neveket sem adhatnak a gyereknek. Érdekes, h amikor Atatürk bevezette a vezetéknevet, főleg a kurdok meg az örmények kaptak olyan családneveket, mint pl. Yunus Öztürk. Szóval Ceren hisz a multikultiban, és szerinte az csak egy soha meg nem valósuló álom, h Törökország a régió vezető hatalma. Amúgy kiderült, h a NATO tárol néhány atomrakétát a keleti területen, de azt sose engednék meg a törökök, h az irániak ellen bevessék, legfeljebb a ruszok ellen. Kiderült, h a kedvenc török márkám az Ülker (cola turka, meg fincsi kekszek) egy konzervatív politikai csoportosulás kezében van, emiatt egy csomó helyről ki vannak tiltva termékeik, pl. a mi libsi egyetemünkről is. Vagyis kideült, néha ezért néznek rám furák diáktársaim, h Cola Turkát iszom, mivel ezt egyesek politikai nézetekből bojkotálják, no nem kell höbörögni, nálunk is volt/van már ilyen. Ceren poénból megjegyezte, már érti miért támogatom a török beavatkozást Ciprusban, valószínűleg a sok ülkeres terméktől lettem török nacionalista. És Ceren logikája szerint így magyar is, mivel a két nép tesó. :D

A képen Can és Ceren látható, akik a legjobb arcok az egyetemen! A másik kettő is pajti, csak nekik mindig elfelejtettem a nevüket, és ciki lenne megkérdezni. De talán jobb is így.

gyasz

mai nap keseredessege:

a juni 1re datumozott repjegyünk helyfoglalasat ma irattuk at: zsofi juli 30-ra, en meg juni 17-re. hajnalban indul majd a jaratom. elkepzeltem, hogy egyedül csövezek a repteren napkelteig, es vegiggondolom, minek szakad ezzel vege.

meely depresszipba zuhantam, arra azert meg futotta a lelkierömböl, hogy elmeseljem zsofinak eme viziomat. ö olyannyira aterezte a sulyat, hogy könnyzaport ontva magabol, megölelgetett.

leseltaltunk a tengerpartra gyaszolni az elmulo erasmus szemeszterünket: bocsanatot kertünk mindenert es megköszöntünk mindent.

eztan vettünk rajztömböt meg akvarellpapirt , kiültünk a kikötöbe: zsofi az ajandekceruzajaval rajzolni, en meg a bivalyerös teammal festeni.

Story – tanszéki különkiadás

Itt is zajlikk az élet a szoc tanszéken, nemcsak otthon. Van egy tanárnénim Biyar, aki összejött a másik tanárommal Musztásmen, akinek akkora bajsza van, hogy indulhatna egy bajor bajuszszépségversenyen is. Persze ez csak pletyka volt, mivel Biyar még méndig előző férje nevét viseli, aki az Atatürk tanszék okatoója és kétszer is áthívta exét órát tartani. Két hónapja jött a pletyó, h Biyar a Bajuszkirállyal jár és gyereket vár, de továbbadva a pletyót, sokan kételkedtek az utóbbiban. De a tavaszi szünet után, mintha nagyobb lett volna a pocakja. De valki hogyan mondta meg az egészet 2 hónaja azt nem vágom. Mindenesetre egyszer eltévedtem a szoc tanszéken és véletlenül benyitottam egy ajtón, ahol épp kettesben turbékoltak. Formámhoz illően „kolay gelsin” (könnyű munkát) felkiáltással köszöntem el.

No kiderült, h csoportos munában kell részt vennem, és sikerült összekerülnöm egy fejkendős lánnyal, aki onnan ismer, h elkevertem egyszer a diktafonját, és Mikenak hív. Össze kell hoznunk egy házidogát, Orhan Pamuk fehér várát kell elemeznem foucaultiánus szemszögből. Na ebben aki tud segítsen.
Amúgy az erasmusosok nagyrésze átalakult robottá, gépiesen vonaglanak végig a parkon, és csak egy gyenge merhabát üzennek a külvilág felé. Amugy már csak két napot megyek iskolába, aztán szerdán már írom is a török vizsgát, meg más finomságok is várnak rám.

Tegnap Ágo meghívott egy Kokorecre, ami fincsi volt. Egy fogatlan utcai árus helyben sütögette a marhabéldarabkákat. Nem volt vészes, mert tett bele egy csomó paradicsomot meg erős paprikát, szal a lényeget nem éreztem annyira. Aztán odajött egy temetőőr, aki kiválóan beszélt angolul meg néhány utcagyerök.

isi utan

isi utan elmentünk erkölcstelenkedni büyükçekmecere (tükör ford: nagy fiokba, amely nev roppant talalo: mikor megpillantottuk a dombtetöröl, egyböl megertettük: pont olyan, mintha kihuztak volna egy bazinagy fiokot a marvany-tengerböl)
szoval bikiniben süttetük magunkat a nappal, ami meglehetösen polgarpukkaszto a nagyfiok szelein, csak mi meztelenkedtünk meg rengeteg ferfi, de lany egy sem.
ide tartozik: 1, ami bosszanto isztiben: egyedül nem mehetek sehova, mert kellemetlen molesztalasoknak teszem ki magam ezaltal. nem azer mert szep vagyok, vagy szöke, hanem mert egyedül csatangolok. mer' mark punnyadt!
a minap, mikor a tengerparton olvastam, elöször hozzamvagtak(de szo szerint!) egy rozsat, majd letelepedtek mellen harman törökül diskuralni. otthagytam öket, de az egyikük nem sokkal kesöbb felbukkant mögöttem, hogy elkiserjen meg elmondja, mennyi a fizetese. nem gyözött meg.
a buszmegalloban varakozva visszatolatott hozzam egy merdzso a közepkoru soförjevel, hogy felajanlja,elvisz. kösz nem.
10 perc utan ujra megjelent, es kerlelni kezdett, szalljak be. szörnyen merges lettem e pofatlansag lattan, elküldtem magyarul a busba. megertette.
th...th...th!