2008. május 23., péntek
2008. május 19., hétfő
A tóth nagykövecségen
Nosza, a betrörés másnapján nagy kalandra indultam Ágotával, h személyiséget keressünk neki. Először elmentünk a nagy plázába Feri bátyámhoz, a magyar konzul úrhoz, aki jó tanácsokkla látott el minket, és elmagyarázta, milyen próbákat kell kiállnunk, h felkutathassuk a tót konzulátust. Először át kellett kelni a zebrán, majd egy labirintus végén feltűnt a tótok isztambuli mézeskalácsházikója. Bizony először nem találtuk a bejáratot, meg is kerültük néhányszor. Majd hirtelenjében egy vasorrú, bibircsókos boszorka toppant elénk, dobriggyeny csatakiáltással. De nem rettentünk vissza, és a kerítése keresztül beszélgettünk 10 percet, míg bebocsátást nyertünk. A boszorka nagyon szomorú volt, h Ágota polgártársa tót lévén mégsem birhatja tót nyelvet. No de a boszorka (aki azt állította magáról, h ő a főkonzul) rögtön hellyel kínált a mézeskalács házban, és finomabbnál finomabb sütit tett elénk. Ágota gyanút fogott, de én nagy örömmel vetettem rá magam a csokis kexre meg a nápolyira. Közben a bibircsókos roppant módon kétségbeesett, mert rájött, h angolul se tud beszélni, és össze-vissza pakolgatott dossziékat, közbe gyakran lecseszte barátosnémat, mér nem tud tótul, meg ismételgette, h nagyon bonyolult a helyzet, mivel „you are from Tóthland but you can’t speak Tothian and we are in Istanbul”. Szal ez tényleg megdöbbentő fordulat Törökországban. Osztán Ágota azt tanácsolta egyem ki a tótokat minden készletükből. Ezt roppant humorosnak találtam, és röhögőgörcsöt kaptam, ekkor a boszorka vagy erősítést hívott, vagy még több sütit rendelt nekem. Mindenestre egy rozmár-polip ivadék jött be, aki megpóbált ánglius nyelven beszélni, de hamarosan feladta. Majd ő is felhábordott, h egy tót, hogyhogy nem beszél tótul. No de én akkor már úgy röhögtem, h sírtam, amire az ivadékok még jobban felháborodtak. Meg bejött még egy tót roppant izléstelen úttörő blúzban meg min. 3 generációt megért miniszoknyában. Aztán a banya tartott egy kiselőadást nekünk, de Ágo ezt nem volt hajlandó végighallgatni, és jól felnyomták egymás agyát. Végül másnap visszamentünk, de ekkor csak egy elmagyarosodott tóth fogadott minket, aki készségesen elmagyarázta a szitut. Amugy az is kiderült, h a boszorka nem engedi őt magyarul beszélni Feri bával, de mivel csak ő tud törökül, meg sztem angolul is az egész kunyhóban, ezért addig hízlalják, amig meg nem eszik.
marci a hazörzö
markkal barmit megtehetsz, mikor alszik: kirabolhatod vagy rahuzhatsz egy algaas buvarszemüt.
2008. május 15., csütörtök
betöreses lopi
betöreses lopi- ezt egy szegedi koldustol tanultam, aki, ha nem adsz neki valami hasznalhatot, megfenyeget, hogy ö most szabadult, ugyhogy vigyazz! egyszer megkerdeztem, miert börtönviselt, s ö (kopasz,kigyurt,tetkos) azt mondta: sulyos testi es rabi:)))
beütött a krach, melyet mar varva vartunk, szinte hianyoltunk, sokat emlegettünk, es mindenki variaciokat krealt ra. utalatos formaban erkezett el: mintegy antimikulaskent betörtek hozzank ejszaka es elvittek pár ajandekot: zsófi laptopját meg az én tárcámat benne a hivatalos letemhez szükséges összes dokumentummal.(hadd soroljam el, szeretem kinozni magam: 1 utlevel, 1 hitelkartya, 2 bankkartya, 3 diakigazolvany, 1 (eu-s) jogositvany- amire szörnyen büszke voltam, 20 YTL, nemtommennyi euro, lakcimigazolo, adokartya, (eu-s) egeszsegügyi kartya- mostmar el sem üthet egy taxi!, tömegközlekedeskedvezmenyem- mely hianya meglehetösen nagy anyagi kárt jelent...es igen, tudom, hülye vagyok mint a zallat, hogy mindezt 200 köbciben tartottam!!!)
de, kihitte volna, hogy a nappalinkban nincs biztonsagban!- epp ezert, egy napig fel sem tünt a turpissag:
mikor reggeli indulashoz keszülödve konstataltam, hogy nincs a lakasban, megveregettem a vallam, mostaztan, minden iratom elvesztesevel, übereltem zsóka egesz haboruesbekenyi veszteseglistajat. azert erdeklödtem még az új-törzshelyünkön: a noname netkavezoban, nem talatak- e meg. a tulaj (box bajnok, meg vmi mernök is, de mar visszavonultan él és tart fenn egy netkavezot gyerekeknek - jatszani- szoval igen csaladias a hangulat, a fiuk apjukkent tisztelik, és Dzsafar bátya pedig 20 gyerekes apahoz meltón tart rendet közöttük.) so, mondta egyből, ha nincs penzem, nem baj, netezhetek nyugodtan:)))
so, telt-mult a nap, a tarcam még mindig nem került elö, draga lakotarsaim a szivükön viseltek dokumentumaim sorsat, es rabaszeltek, valljam be a szüleimnek, hogy letiltsak a hitelkartyamat. ugyhogy felhivtam öket, hihetetlenül jol fogatdak- iszonyatosan jo fejek!
lecsekkolta pupu- valaki megprobalt penzt levenni a hitelkartyamrol- ergo rossz emberek kezebe került.
sokkolva meselem marknak, aki mellesleg jegyzi meg: reggel nyitva talalta az ajtot...
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
zsofi is befut, közöljük ezt a nem elhanyagolható plusz infót,
erre ő: márk, ma elvitted suliba a laptopomat?
mark: nem.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Én remegõ hangon elkezdem sipitozni.
Zsófi nem értette.
Márk csendben kiborult.
....
következö lepes- egyertelmü- felhivtuk yunust. ő meg a korhazbol jelentkezett: kificamodott a válla. th..th...th! sebaj, rendőrségen nem boldogultunk még zsófi törökjével sem, yunus marmegin' a megmentesünkre sietett: forditott.
Mire a helyszinelök kiertek, mi berugtunk. Kedélyes éjszaka kerekedett az eseményekbõl. Mindenki kibékült mindenkivel, együttérzés minden irányba: Békülési mámor, peace.
ja, a yunus sok columbot nezett, s ebböl taplalkozott akcıoban: kitalalta, hogy keressünk DNSeket, en meg beflesseltem, hogy az elkövetö beleharapott a bundaskenyerbe, amit azota gyanutlanul kidobtunk. mark kikukazta azt is, de nem volt harapasnyom, egy se. meg vagyok gyözödve, hogy valaki kicserelte a perdöntö bizonyitikot!
Másnap Marci, feláldozva csütörtöki óráit, elkisért a nagykövetségre, tudta, egyedül nem birok el egy szlovak konzulátussal. Nemis. De, arrol, hogy egy diplomatának miért okoz problémát angolul megtárgyalni ügyemet, majd Márk bõvebben.
Ma meg kiötöltem, másszunk fel az akvadukt tetejére- onnan elég jó a kilátás: de útközben eszembe jutott, nincs útlevelem, és ha elkapnak a rendõrök randalírozni az 1700 éves építmény tetején egy rossz punkkal és egy félkarú kurddal, hazatoloncolnak.
Szíria és Libanon így is törölve (jegyzetfüzetembe nem ragasztanak vízumot), a maradék 4 hetemet már nem akarom panorámára áldozni, úgyhogy majd utolsó nap felmászunk – akkor már toloncolhatnak, magamtól úccse:)
beütött a krach, melyet mar varva vartunk, szinte hianyoltunk, sokat emlegettünk, es mindenki variaciokat krealt ra. utalatos formaban erkezett el: mintegy antimikulaskent betörtek hozzank ejszaka es elvittek pár ajandekot: zsófi laptopját meg az én tárcámat benne a hivatalos letemhez szükséges összes dokumentummal.(hadd soroljam el, szeretem kinozni magam: 1 utlevel, 1 hitelkartya, 2 bankkartya, 3 diakigazolvany, 1 (eu-s) jogositvany- amire szörnyen büszke voltam, 20 YTL, nemtommennyi euro, lakcimigazolo, adokartya, (eu-s) egeszsegügyi kartya- mostmar el sem üthet egy taxi!, tömegközlekedeskedvezmenyem- mely hianya meglehetösen nagy anyagi kárt jelent...es igen, tudom, hülye vagyok mint a zallat, hogy mindezt 200 köbciben tartottam!!!)
de, kihitte volna, hogy a nappalinkban nincs biztonsagban!- epp ezert, egy napig fel sem tünt a turpissag:
mikor reggeli indulashoz keszülödve konstataltam, hogy nincs a lakasban, megveregettem a vallam, mostaztan, minden iratom elvesztesevel, übereltem zsóka egesz haboruesbekenyi veszteseglistajat. azert erdeklödtem még az új-törzshelyünkön: a noname netkavezoban, nem talatak- e meg. a tulaj (box bajnok, meg vmi mernök is, de mar visszavonultan él és tart fenn egy netkavezot gyerekeknek - jatszani- szoval igen csaladias a hangulat, a fiuk apjukkent tisztelik, és Dzsafar bátya pedig 20 gyerekes apahoz meltón tart rendet közöttük.) so, mondta egyből, ha nincs penzem, nem baj, netezhetek nyugodtan:)))
so, telt-mult a nap, a tarcam még mindig nem került elö, draga lakotarsaim a szivükön viseltek dokumentumaim sorsat, es rabaszeltek, valljam be a szüleimnek, hogy letiltsak a hitelkartyamat. ugyhogy felhivtam öket, hihetetlenül jol fogatdak- iszonyatosan jo fejek!
lecsekkolta pupu- valaki megprobalt penzt levenni a hitelkartyamrol- ergo rossz emberek kezebe került.
sokkolva meselem marknak, aki mellesleg jegyzi meg: reggel nyitva talalta az ajtot...
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
zsofi is befut, közöljük ezt a nem elhanyagolható plusz infót,
erre ő: márk, ma elvitted suliba a laptopomat?
mark: nem.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Én remegõ hangon elkezdem sipitozni.
Zsófi nem értette.
Márk csendben kiborult.
....
következö lepes- egyertelmü- felhivtuk yunust. ő meg a korhazbol jelentkezett: kificamodott a válla. th..th...th! sebaj, rendőrségen nem boldogultunk még zsófi törökjével sem, yunus marmegin' a megmentesünkre sietett: forditott.
Mire a helyszinelök kiertek, mi berugtunk. Kedélyes éjszaka kerekedett az eseményekbõl. Mindenki kibékült mindenkivel, együttérzés minden irányba: Békülési mámor, peace.
ja, a yunus sok columbot nezett, s ebböl taplalkozott akcıoban: kitalalta, hogy keressünk DNSeket, en meg beflesseltem, hogy az elkövetö beleharapott a bundaskenyerbe, amit azota gyanutlanul kidobtunk. mark kikukazta azt is, de nem volt harapasnyom, egy se. meg vagyok gyözödve, hogy valaki kicserelte a perdöntö bizonyitikot!
Másnap Marci, feláldozva csütörtöki óráit, elkisért a nagykövetségre, tudta, egyedül nem birok el egy szlovak konzulátussal. Nemis. De, arrol, hogy egy diplomatának miért okoz problémát angolul megtárgyalni ügyemet, majd Márk bõvebben.
Ma meg kiötöltem, másszunk fel az akvadukt tetejére- onnan elég jó a kilátás: de útközben eszembe jutott, nincs útlevelem, és ha elkapnak a rendõrök randalírozni az 1700 éves építmény tetején egy rossz punkkal és egy félkarú kurddal, hazatoloncolnak.
Szíria és Libanon így is törölve (jegyzetfüzetembe nem ragasztanak vízumot), a maradék 4 hetemet már nem akarom panorámára áldozni, úgyhogy majd utolsó nap felmászunk – akkor már toloncolhatnak, magamtól úccse:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
