2008. március 17., hétfő
delfin-kommuna
mini kommunank valsagba került. gondoltam, a sok görcsölest csak a spontaneitas oldhatja fel. ezert egy gyönyörü vasarnapi delelött (tegnap), rabirtam a 3 magabaroskadt fiut, ruccanjunk at egy közelı szıgetre. fel ıs kerekedtünk. Hajora varva, egy orat kellett senyvednünk a boszporusz partjan...ugyhogy elökaptam a röplabdat a retıkülömböl, es elkeztunk labdaznı markoval. hamar becsatlakozott egy japcsi- aki remisztöen professzionalisan jatszott. plusz egy pici szimpatikus török lany. röpi-östehetseg vagyok- mark, ıde kerem a kommentet. eme internacionalis-baratsagos-kellemessegnek a hajoındulas szabott hatart. be ıs sorakoztunk a karam möge. mıkor mar 10perce vartuk, hogy megnyissak a sorompot, mark-a bıro fütyülni kezdett. ıgy a tömeg. fütyüles,ovacıo, mexikoi hullam majd taps. mark- a lazıto/forradalmar/tömegmanipulator!
a hajout csodas, 40perc es leszalltunk a szıgetcsoport egyık gyöngyszemen- ahol Furkan egy ujgazdag baratja köszönt, aki egyedül tengeti sıvar kis eletet egy villaban- rakıt iszogatva, bamulva a pazar kilatast...
körbejartuk a szigetet. felfedeztünk egy sziklat a tengerben- felmasztunk a tetejere: rozsaszın naplementeben egy hatalmas delfinraj fickandozott...ahh. neztükneztük.
erdekes modon, nem volt giccses egy cseppet sem! :)komolyaan! ez a csodas latvany eleg is volt ahhoz, hogy elfelejtsük az egymastol elszenvedett serelmeinket:) itt a veege fuss el veele:)
a hajout csodas, 40perc es leszalltunk a szıgetcsoport egyık gyöngyszemen- ahol Furkan egy ujgazdag baratja köszönt, aki egyedül tengeti sıvar kis eletet egy villaban- rakıt iszogatva, bamulva a pazar kilatast...
körbejartuk a szigetet. felfedeztünk egy sziklat a tengerben- felmasztunk a tetejere: rozsaszın naplementeben egy hatalmas delfinraj fickandozott...ahh. neztükneztük.
erdekes modon, nem volt giccses egy cseppet sem! :)komolyaan! ez a csodas latvany eleg is volt ahhoz, hogy elfelejtsük az egymastol elszenvedett serelmeinket:) itt a veege fuss el veele:)
2008. március 15., szombat
egy török egyetem latkepe - painted by libor
Istanbul Aydin Üniversitesi
az E5-ösön leszállunk a buszról, a frizura még mindig tart…
balra majd jobbra, majd diákot elő, csipp egyet a kapun, és szabad az út az óráink felé.
pisilni az emeletre menj, ott kisebb a sor a tükör előtt.
meglepő módon, a tanárunk, aki a legjobban tud angolul, nem az angol-török tolmácsolás tanszéken tanít…persze, nekünk mindenhonnan vannak óráink vegyesen.
kedden amerikai mosoly fogad bennünket egy iráni arcon. iráni tanárurunk már megkérdezte, hogy sprehen zí dojcs, és párlé vu franszé, azt tudjuk, hogy fársziul beszél, kifejezetten barátságos, csak valahogy ijesztő. (egyes feltételezések szerint requiem egy álomért fődrogdíler szakasztott mása…)
néhány tárgyból leüzleteltük, hogy otthoni extra feladatokkal kiváltható az óra látogatása. pl.: written media translation…a mi esetünkben paraphrasing…most épp a futball világába nyerünk betekintést az új cikkünknek köszönhetően…J
szerdán időnként olvasunk olyasmit a táblán, amiért otthon kirúgnak minket vizsgáról…
csütörtökön egy olasz tanár úr tart nekünk órát. van egy nagyon kedves csoporttársunk.
az osztálytársaink nagyon kedvesek és segítőkészek, igazán sajnáljuk, hogy ennyire nehezünkre esik órára járni…
de velük jót lehet kávézni a büfében, és mostanság egész sok volt a turbán körüli felfordulás, elmaradtak órák.
Hamiyet, a koordinátorunk kb a harmadik itt töltött napunkon folyosót zengetve leteremtette csinovnyikját, majd öt perccel később kedvesen érdeklődött, hogy megijedtünk-e.
Mint kiderült, finom családi kötelékek egész sok embert összefűznek az intézményen belül…
meg kell azért említenünk, hogy első naptól fogva ámuldozunk Ágóval, hogy milyen szép itt mindenki. a divatbemutató az egy dolog, de genetikusan szépek, nem attól, amit fölvesznek, vagy fölkennek.
könyvtár: 1fő 1könyv 1hét
angol nyelvű irodalom: robinson és pajtásai 50 oldalas kiadásban
rendszabályok: beviszel két db. kekszet a zacsijában. nem eszel, csak a kezedben van. elviszik, elmagyarázzák, hogy ez egy könyvtár. (itt persze visszautalnék az előző pontra…)majd pedig a könyvtáros asztalnál elmajszolják a két db kekszet.
u.i.: Márk egyik török csoporttársa dühkitört, hogy mi majd ezt hisszük átlag török egyetemnek, és hírét visszük a nagyvilágba…
az E5-ösön leszállunk a buszról, a frizura még mindig tart…
balra majd jobbra, majd diákot elő, csipp egyet a kapun, és szabad az út az óráink felé.
pisilni az emeletre menj, ott kisebb a sor a tükör előtt.
meglepő módon, a tanárunk, aki a legjobban tud angolul, nem az angol-török tolmácsolás tanszéken tanít…persze, nekünk mindenhonnan vannak óráink vegyesen.
kedden amerikai mosoly fogad bennünket egy iráni arcon. iráni tanárurunk már megkérdezte, hogy sprehen zí dojcs, és párlé vu franszé, azt tudjuk, hogy fársziul beszél, kifejezetten barátságos, csak valahogy ijesztő. (egyes feltételezések szerint requiem egy álomért fődrogdíler szakasztott mása…)
néhány tárgyból leüzleteltük, hogy otthoni extra feladatokkal kiváltható az óra látogatása. pl.: written media translation…a mi esetünkben paraphrasing…most épp a futball világába nyerünk betekintést az új cikkünknek köszönhetően…J
szerdán időnként olvasunk olyasmit a táblán, amiért otthon kirúgnak minket vizsgáról…
csütörtökön egy olasz tanár úr tart nekünk órát. van egy nagyon kedves csoporttársunk.
az osztálytársaink nagyon kedvesek és segítőkészek, igazán sajnáljuk, hogy ennyire nehezünkre esik órára járni…
de velük jót lehet kávézni a büfében, és mostanság egész sok volt a turbán körüli felfordulás, elmaradtak órák.
Hamiyet, a koordinátorunk kb a harmadik itt töltött napunkon folyosót zengetve leteremtette csinovnyikját, majd öt perccel később kedvesen érdeklődött, hogy megijedtünk-e.
Mint kiderült, finom családi kötelékek egész sok embert összefűznek az intézményen belül…
meg kell azért említenünk, hogy első naptól fogva ámuldozunk Ágóval, hogy milyen szép itt mindenki. a divatbemutató az egy dolog, de genetikusan szépek, nem attól, amit fölvesznek, vagy fölkennek.
könyvtár: 1fő 1könyv 1hét
angol nyelvű irodalom: robinson és pajtásai 50 oldalas kiadásban
rendszabályok: beviszel két db. kekszet a zacsijában. nem eszel, csak a kezedben van. elviszik, elmagyarázzák, hogy ez egy könyvtár. (itt persze visszautalnék az előző pontra…)majd pedig a könyvtáros asztalnál elmajszolják a két db kekszet.
u.i.: Márk egyik török csoporttársa dühkitört, hogy mi majd ezt hisszük átlag török egyetemnek, és hírét visszük a nagyvilágba…
2008. március 14., péntek
Kulcstalan kalandjaink…
öt főre egy kulcs néha sok szervezést igényel…mivel eddig török lakótársaink jobbára itthon voltak, nem volt szükségünk több kulcsra. Az iskola viszont náluk is menthetetlenül elkezdődött, mi pedig Ágóval egyszerre felejtettünk el telefont vinni, úgyhogy zárt ajtók fogadtak bennünket… eme kellemetlenségnek köszönhetően pedig felfedeztük Fatih legjobb piacát, ami kb. 10 percre van tőlünk gyalog. Hatalmas és olcsó. Mikor azonban már a sokadik ’welcome in Turkey’ kiáltást hallottuk, rájöttünk, hogy nem csak én kompromittálom Ágót a magasságommal,(merthogy ő echte török ) hanem mi vagyunk egyedül, akiken nincs fejkendő… megértettük, miért szörnyülködik mindenki, hogy milyen konzervatív negyedben lakunk….kár, hogy fennhangon újságoltam Ágónak, hogy milyen új barlangász dalt tanultam a hétvégén…
Tegnap pedig Márk jóvoltából remek napunk volt! Alaposan átgondolt indokok alapján arra jutottunk, hogy az óránkat, melyen minden héten meghallgatjuk, hogy a tanárunk hét nyelven beszél és ha felmérgesítjük, akkor éhes lesz, kihagyjuk.
Nagyszerű török reggeli és telefon alkudás-vásárlás után megcéloztuk a Feriköy-i református temetőt, ahol a magyar konzulátus előrehozott március 15-i megemlékezést tartott. így a dunatévé új sztárjaivá váltunk, és újdonsült sztártársakkal elvonultunk egyet teázni és vízipipázni. Így tehát, találkoztunk Márk egyik kaliforniai magyar csoporttársával, akit kicsit élő szótárként használtunk és egy önkéntes lánnyal, akit Yunus használt élő szótárnak, mivel a leány már két éve itt él. Közben egy szőke legény is csatlakozott kis csoportunkhoz, aki otthon építészetet tanul, itt büfében és az ázsiai oldalon bandázik…(vajon csak Márknak kell tanulni… ?) Persze, korábbról ismert pajtásunk, Miki is velünk volt, és egy új ismerősünk is akadt, Mariann. Nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és sok közös ismerőst is J
SZOMBAT 15.20 DUNA TÉVÉBEN LESZÜNK BENNE MI!
Tegnap pedig Márk jóvoltából remek napunk volt! Alaposan átgondolt indokok alapján arra jutottunk, hogy az óránkat, melyen minden héten meghallgatjuk, hogy a tanárunk hét nyelven beszél és ha felmérgesítjük, akkor éhes lesz, kihagyjuk.
Nagyszerű török reggeli és telefon alkudás-vásárlás után megcéloztuk a Feriköy-i református temetőt, ahol a magyar konzulátus előrehozott március 15-i megemlékezést tartott. így a dunatévé új sztárjaivá váltunk, és újdonsült sztártársakkal elvonultunk egyet teázni és vízipipázni. Így tehát, találkoztunk Márk egyik kaliforniai magyar csoporttársával, akit kicsit élő szótárként használtunk és egy önkéntes lánnyal, akit Yunus használt élő szótárnak, mivel a leány már két éve itt él. Közben egy szőke legény is csatlakozott kis csoportunkhoz, aki otthon építészetet tanul, itt büfében és az ázsiai oldalon bandázik…(vajon csak Márknak kell tanulni… ?) Persze, korábbról ismert pajtásunk, Miki is velünk volt, és egy új ismerősünk is akadt, Mariann. Nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és sok közös ismerőst is J
SZOMBAT 15.20 DUNA TÉVÉBEN LESZÜNK BENNE MI!
2008. március 13., csütörtök
hEPICENTRUM
A tegnapi, Richter-skála szerint 4,7-es erősségű földrengés pánikot keltett, de
nyugi,Anyu! jol vagyok:)
nyugi,Anyu! jol vagyok:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
