tarsalkodono kerestetik

a töröktanarnönk pedig egy trabzoni- feketetengerparty villaban valo tarsalkodonöi feladattal egybekötött üdülest:) ajanlott fel 1,5 honapra a nyaron. elvallaljuk?:)))

the world is not enough

ma kedves erasmus koordinatorunk alazatosan erdeklödött tudjuk-e vallalni erasmus ösztöndıjunk 1 honappal valo meghosszabıtasat.

-1000örömmel!!
köszönjük!

Szavazni yo! + szociálisan aktivizálódok

Vasárnap fél 7kor keltem,h részt vegyek ezen a zseniális szavazáson. Ezért ilyen korán, mivel fél 10-től erasmusos programra voltam hivatalos. Szerencsére az egyetemem egy irányba van a magyar konzulátussal, és meglepő módon a nagykövi egy plázafelhőkarcolóban van. Maga a konzul fogadott, és bemutatott a külügyes kollégáknak, akik a szavazást lebonyolították. Mivel a 7 isztambuli magyar lakosból én voltam az első (ilyen se fog előfordulni többször), nekem kellett hitelesíteni az urnát. Az egyik néni összeorigamizta a dobozt, meg befűzte a magyar zsinórt. Tüzetesen meggyőződtem, h nincs benne semmi, majd elkezdtünk matricázni mindenhova. Aztán elkezdtem pecsételni mindenhova. Aztán alá is írtam, milyen ügyes vagyok, és szavaztam egy jót. Node kicsit gondban voltam, mert előző éjjel megnéztem az index roma-szavazós-videóit, szóval kitűnő érettségim ellenére gondba kerültem az igenekkel, nemekkel. Aztán aláírtam egy nyilatkozatot,h én vagyok én, újabb boríték, aztán a borítékot is aláírtam. Utána kértem a konzul úrtól egy ajánlólevelet a szíriai vízumhoz, egyúttal felhívta a figyelmem, h közeledik a márc. 15, és lesz egy megemlékezés az egyik temetőben, ahol magyar emigránsok nyugszanak. Kint lesz a Duna TV is, és tutira benne leszek a tvben, mivel Isztiben max. 150 magyar él, vagyis nagy eséllyel kerülhetek premier plánba. De elhívtam Nórát is, aki amúgy a Bogazicin tanul fél évig, de amúgy Marylandban.

Aztán mentem vegyülni a pajtásokkal, ahol rengeteg jófej emberrel ismerkedtem meg, köztük a negyedig ámis származású Laurával, meg Zekivel, Dzsennel, Hakannal, Briannal, Thomassal, meg egy csomó arccal, akinek már elfelejtettem a nevét. Megnéztük a Kariye Múzeumot, a Fatih Dzsámit, meg a Topkapi Palacét. Persze én voltam a sztár, aki egy ilyen elmaradott ázsiai helyen lakik, mint Fatih. Na ez újabb alkalom volt,h reklámozzam magam. Aztán beszélgettem Nórával, így egy csomóan nem azt kérdezték,h hívnak, hanem mi ez a nyelv? Itt figyelt fel ránk túravezetőnk Yavuz Sezer, aki 4 hónapig élt Magyarországon, és Koós Károly munkásságát tanulmányozta, meghogy Zsolnai lekoppintotta a török csempéket (amúgy tényleg). Szóval zajlik az élet.

Tegnap sétáltunk és alkoholizáltunk az Aranyszarv-öböl partján, és beálltunk a tűzoltókhoz röplabdázni. Ez nagyon pazarr, ez nagyon pazaarr, áhááhá!

eletünk isztiben

szülinapocska

Elöre szóltam, nem szeretem a felhajtást. Egy diszkrét boldogszüli elég lesz...

Ki akartam heverni a hét 4órás alvásait, de 11kor kidobott az ágy. Besettenkedtem a nappaliba( mely Zsófi és Márk hálója is egyben) egyetlen közös szépirodalmunkért. Ekkor az addig alvást színlelő Márk lerántotta hálózsákját magáról, és egy rózsát (gült) nyújtott át- mondván a családom küldi. Majd egy röplabdát nyomtak a kezembe.Leghőbb vágyam volt egy röplabda- az egyik kiszimatolta, a másik megszerete, a harmadik és a negyedik aludt.

Rögvest el is kezdtünk játszani. Aztán Zsófi a kedvencemet, tejberizst készített reggelire rengeteg tejeskávéval.

Elindultunk a közeli pályára kipróbálni az új játékszert. Dobálgattunk, de egyre többen lettek az univerzális terepen, ugyhogy szétszóródtunk: Yunus beállt focizni gyerekek közé, akit csak kicselezett, az el is zakózott, de még időben hóna alá kapta és futott velük tovább. A kosár alatt halállaza deszkás fiúk- harlemi fekák isztambuli megfelelői- tűntek fel. Márk (197 cm, 73 kg, fehér, 21éves férfi ) becsatlakozott zsákolni. A gyerekgengsztereknek csak egymásnak bakot adva ment ugyanez.

Én meg találtam magamnak egy kis suhancot, akivel labdázhatok. Mimikája mint egy sokatmegélt entellektüelé.

Hazamásztunk. Elkezdődött a titokzatoskodás. Yunus el akarta hitetni, hogy eltörött a lábujja. Nagyon hiteles volt, ahogy ott hadonászott vele. Aztán hirtelen felpattant- kirángatott az ünneplő tömeghez és a pisztáciástortámhoz

Köszi tesókák!

jelenés a yardon

Bár ingyen megkaptam a vízumot 150 napra, de ennek cserébe részt kell venni egy élményutazáson az Isztambuli Központi Rendőrségen. Vagyis az érkezés után 30 nappal le kell adni néhány dokumentumot, késedelem esetén 15000 magyar pénz, vagy az egész macera kihagyása esetén a hazafelé úton botoznak meg a határőrök utastársaid szörnyülködő tekinteteikkel kísérve. Mindenki beijesztett, hogy nagyon durva az egész, meg oda kell menni korán, meg 5 órába fog telni az egész trip. No én már fogalmaztam is magamban milyen jó kis történeteket fogok ideírni, de nyájas olvasóimnak csalódnia kell. Mivel 500 méterre van tőlünk a yard, sikerült fél 8kor megjelennem, ötödikként érkezve, kezemben az 5-ös számú vágóhíddal. A pultnál 4 rendőr könyökölt, az egyik még kezdő lehetett, mert neki nem volt számítógépe, és neki kellet fogadni az ügyfeleket, míg a többi 3 vidáman msnezett. Amikor már fél órája olvasgattam, sorbaállították az embereket, ötödikként startoltam. Gyorslépésben indultam a többiek után, arra figyelve, nehogy a helyi udvariassági szabályokat megszegve megelőzzem az előttem lévőket. Már közeledtünk a sorszámosztó hely felé, amikor egy szemét örmény beelőzött a lépcsőfordulóban, külső íven. Ezt más rutinosabb versenyző verbálisan sérelmezte, de az örmény úgy tett, mintha nem ismerné az indoeurópai nyelvet. Sorszám után bementünk egy irodába, ahol a zsernyákok még javában kávéztak, reggelizetk, dumcsiztak, megbeszélték a tegnapi Sevilla-Fenerbahce eseményeit. Az örményt elküldték fényképet csináltatni, de sajnos engem is, mert az útlevelemet elfelejtettem lemásoltatni. Mire visszaértem az örmény megint előttem volt, de aztán mindenkit kiküldtek, gondolom a közös reggel meditálásuk miatt. Egy kezdő zsaru csicskztatásával bedobtak két kör teát, aztán kezdődött a munka. Fél óra múlva már a pénztárnál álltam sorban, hogy befizessem a 81 lírás illetéket (12000 forint). Itt figyeltem fel egy olyan jelenségre, amit azt hittem, csak a fordizmus fénykorában alkalmaztak. Egy nő 15 percen keresztül bélyegzett.

De a játéknak még nincs vége, egy hét múlva második forduló.

Egy török jellemrajza- painted by: kovacs

Neobarokk lakásunk multikulti lakoközössége 2 törökből és 3 magyarból áll. Nemi megoszlás szintén 3:2. Mindegyik török fiú, és mindegyik lány magyar. A kommuna átlagletkora épp 21. Holnapra ez már törtszám lesz. A mesélő nem mindig hazudik. Hány fokos szögben pereg le a tengervíz a tatról?

Tehát a fent említett törökök egyike született here. Képes naphosszat semmittenni- a szó legszorosabb értelmében- ma egy kerek hónapja. Mindemellett igen kedves, mosolygós, kacagását tervezzük rekordolni és közzétenni a blogon. Higéniai igénytelenségének semmi nem szab határt...mikor már azt hisszük, többet nem lehet kibírni zuhizás nélkül egy perccel sem- képes egy hetet is rákontrázni. Amúgy már a hollandok fürdőkesztyűjét is gyanúsnak találtam, de a mi zuhanykabinunkban egy csipketerítő tölti be a fent említett darab funkcióját. A fogkeféjét a régi lakásán felejtette. Kellemes kis otthonunknak eme bűzgóca töri az angolt, mely tény kiváló poénforrás, de „önérzetes a kis lator”- úgyhogy csak óvatosan nevetni az „i don’t gay” „more than enough/ good/ bad” kifejezésein. Időmeghatározások: „before more some times” „later sometime”. Kifejtendő kérdésre a válasz minden esetben: maybe. Saját bevallása szerint ő egy „bad muslim”. Ez teljesen korrekt.

Holnap nagy nap virrad. Furkan szülei a fekete-tenger melletti faluból felkerekednek, és lecsekkolják kisfiuk isztambuli életét. Furink némi aggodalommal várja az érkezésüket. Először is, az ősei nem tudják hogy európaiakkal, méghozzá lányokkal lakik a kis muszlim büszkeségük. Emellett a cigit, fülbevalót, sikertelen vizsgákat, potenciális modell állást, barátnőt, pasit is tagadni kell. Reméljük minden rendben találnak.