a teljesseg kedveert...

mult hetfön takaritottam egy utsot a zöld neobarokk lakasunkban...(annyira nem is volt kis melo...)
a biciklimet odaüzleteltem az utcankban levö arusnak...
utolsokent eljöttem, gül teize felalomban levö unokaöccsenek leadtam a kulcsainkat.
pakk, irany a boğaziçi, onnan irany alibeyköy, megyünk a tilkiler barlangba.
skorpioval ugyan nem talalkoztam, de nehany meglepö lennyel igen, meg irtoztato höseggel...a barlang volt a fridzsider.

hol vagy grandfadör, es hol vagy leanyom ???

that' s all folks!

itthon vagyok, elsöként, vesztettem.
a telefonomat meg egy részemet ott hagytam isztiben.
- ez utobbi meglehetösen fájdalmas.

de:
görüsürüz

never be the same again

tegnap alairattam minden papirt, leadtam minden beadandot, elbucsuztam egyetemi és fatihi ismeröseimtöl. Gül téze visszaadta a depositot, meg fogdosta a combom. Meg utolso este tartottunk egy értékelö beszelgetest törzshelyünkön a Galata hidi vizipippantoban, majd a parton összeraktunk egy-egy halas szendvicset. A lanyok meg kicsit maradnak a Balipaşa 69-ben, de én elindulok uj kalandok és kincsek keresésére...

Antisocial vacuum strikes back again:

Az antiszoc vákum újra visszavágott, és egy füst alatt beszippantotta az új fotóimat meg a memoria kártyát. Elszomorodtam.

Zsófival kicaplattunk festőcuccainkkal (tempera kiloszámra meg festőfelület) egészen az északi hídig, ahol a boszporuszpartra lehuppanva konstatáltuk, hogy egyikünk sem hozott ecsetett. Remek!

Oké, még semmi sincs veszve, ha már itt vagyunk, ússzunk egyet a boszporusz egyetem medencejeben! A sportközpontot keresve megtámadott egy őrült dolmányos varjú, kétszer! A szemgolyómat akarta!

Ezen a ponton visszanyertem humorérzékemet, úgyhogy a 35 líras uszoda beugrón is csak nevetni tudtam.

garnela-rokka-italia

tegnap felkerestem egy magyarul beszelö olasz nemzetisegü altajisztika szakos isztanbulban elö napolyi ajsmerösömet, aki invitalt vacsorara: garnelarakocskas spagetti? olasz modra, rakocska szemecskekkel, bajszocskakkal...mmmm! isteni volt! kurd költö baratjaval költöttük el estebedünket, aki kezdö alkesz, es roppant müvelt. atilla yusufrol beszelgettünk meg a termekeny szivfajdalomrol:)

Végre turistáskodom

Mivel nagy lemaradásban voltam vendégeinkhez képest, ezért elhatároztam, h turistáskodom egy jót. Amúgy kezdem már magam úgy érezni, mint egy helyi, pláne, amikor turisták kérdezik meg, h tudok-e angolul, és melyik villamos megy erre meg arra. Lehet, hogy kezdek átalakulni törökké? Bár sztem a frizkóm nem utal erre.

Első állomás a Dolmabahce palota volt, ahol el akartam sütni remek török nyelvtudásom. A pénztárnál sikerült azt mondanom, h „Én egy diákjegy vagyok a Háremben”. De legalább értette. Tényleg káprázatos a hely, de fura volt a sok turistával nyomulni. Amúgy legnagyob csalódásomra a Hárem nem azt jelnti, mait gondolta, csupán a legális feleségek és gyerekek lakóhelye volt. Azt tudni kell, h a szultánok után, Atatürk is itt verte fel tanyáját. Egy intelligens turista meg is kérdezte, h Atatürknek is négy felesége volt. Sírni volna jó. Az idegenvezetőnk arcán megrándult egy izom, és szűkszavúan annyit mondott: neki csak egy volt.

Osztán benéztem az iszlám kutturális múzeumba, de sajnos nem vagyok penge a témában, így nem is raktározódott el túl sok hasznos információ. Mindennek tetejében Topkapi palota közelében vettem egy Istanbulos pólót egy öreg csávótól. Neki is 22 tesója van meg két anyja, és mindegyiknek tudja a nevét. És ő volt az első török, aki kritizálta a nyelvtudásom. Folyamatosan sütöttem el a jobbnál jobb mondatokat, de mindegyikre csak azt válaszolta, h „ez nem túl sok”. No de az a lényeg, h a végén ideadta 10 liráért a pólót. Istanbul felirat van rajta, de a té betű egy kereszt, az a egy dávid-csillag, az u meg egy félhold. Ez volt minden vágyam a macskajajos Grge bácsi 3 in 1 nyaklánca óta. Most végre teljesült. Coexist for ever!

midye

A disznónal kevésbé tiltott ugyan, de azért tilos eledel a fekete, rizzsel töltött kagyló.
Miért?
Mert a kagylónak is vannak ’spacial day’-ei, amikor ’ívik’ vagy ’menstruál’ vagy valami hasonló titokzatos dolgot művel, ennek az időpontja pedig pontosan nem ismert.
Még szerencse, hogy tilalmi fokozatok vannak...

Nemzetközi Nap

Mint minden rendes Erasmusos egyetemen létezik az a nap, amikor bemutatkoznak a különböző országokból érkezett diákok, ahova nem hívtak meg. Bár igazából nem is készültem, nem is tudtam volna semmilyen szuvenírrel előállni, csak két jellegzetesen magyar mercsentájzom van itthon: pikk szalámi és házi pálinka. Meg persze két magyar lány. Minden nemzetiség kikészítette a saját kis portékáját az asztalkán. Természetesen a közsép-ázsiaiak voltak többségben, mivel a mindenkori török kormány költséget nem kímélve pénzelik „testvéreik” támogatását. Amúgy állítólag ez egyoldalú, mivel ők nem mindig gondolják úgy, h ők törökök.

Először türkménekhez néztem be, egy pirospozsgás mongol-török srác reklámozta országát, h ott milyen jó az élet, meg ott pazar a Kaszpi-tenger, és vannak szép tájaik, meg vendégszeretőek. Kifakadtam neki, h még Észak-Koreába is egyszerűbb bejutni, ha van elég pénzed, erre a srác nagyon szomorú lett, és mentegetőzött,h meg kell értenem, ez egy új ország, és meg kell védeni az országot, de majd a jövőben biztos összefutunk arrafele.

A kirgizeknél meg lehetett plüss tevéket simogatni, meg is kérdeztem, van-e otthon tevéjük, mire ők azt mondták, már sajnos megették az összeset. A mongolok meg büszkén mesélték, h még nekik van, meg lehet náluk aranyat mosni. Amúgy a törökben a mongol szó idiótát jelent, ezért ők úgy mondják, moolisztán. Ezek az isztán országok lakói sokat spanolnak egymással, igazából csak az ujgurokat utálják, de őket „már sikerült rábírni, h jobb az élet az országhatáron kívül”. Azerieknél prospektusokból élőszóból is megtudhattam, milyen gonoszok az örmények, pedig az azerieknek milyen fejlett a kisebbségpolitikájuk, lássam csak Nakhichevan példáját.

A legizgibbek számomra Abházia polgárai voltak, akik hősiesen küzdenek az elnyomó grúz államhatalom ellen, egyelőre a 20.000 fős orosz „békefentartók”-nak köszönhetően, de látják a jövőt, amikor majd mindenki által elismert, erős ország lesz, de az is kiderült, nem a turizmusból fognak megélni. Megkérdeztem, lehet-e Grúziából bejutni az országba, de nagyon hülyén néztek rám. Amúgy a zászlajukon egy fehér tenyér van, ami azt jelenti, h „sziasztok külföldiek”.

munkamegosztas

Ottomán fashion

Cerennel továbbra is folytatom a magas röptű eszmecseréket, múltkor arra kérdeztem rá, mit jelent a cikornyás kalligráfia a felsőjén. Szultán szó arab írásban, és nem tartja gáznak, h ottomán dolgokat visel magán, és ő amúgysem kemalista, meghát szerinte van valami kontinuitás az ottomán birodalom és Atatürk diktatúrája között, maiből végül megszületett a köztársaság. Bár ezzel sincs megelégedve. Hétvégén kurdisztánba megy tüntetni a kurdok jogaiért. Bár Yunusz úgy informált, hogy milyen jó az élet keleten, mennyit fejlődött a régió, de Ceren szerint csak azoknak jó a világ, akik elsősorban töröknek tartják magukat. Vagyis itt nem létezik semmilyen kisebbség, nem lehet sajátnyelvű médiájuk, meg egyetemük, és kurd neveket sem adhatnak a gyereknek. Érdekes, h amikor Atatürk bevezette a vezetéknevet, főleg a kurdok meg az örmények kaptak olyan családneveket, mint pl. Yunus Öztürk. Szóval Ceren hisz a multikultiban, és szerinte az csak egy soha meg nem valósuló álom, h Törökország a régió vezető hatalma. Amúgy kiderült, h a NATO tárol néhány atomrakétát a keleti területen, de azt sose engednék meg a törökök, h az irániak ellen bevessék, legfeljebb a ruszok ellen. Kiderült, h a kedvenc török márkám az Ülker (cola turka, meg fincsi kekszek) egy konzervatív politikai csoportosulás kezében van, emiatt egy csomó helyről ki vannak tiltva termékeik, pl. a mi libsi egyetemünkről is. Vagyis kideült, néha ezért néznek rám furák diáktársaim, h Cola Turkát iszom, mivel ezt egyesek politikai nézetekből bojkotálják, no nem kell höbörögni, nálunk is volt/van már ilyen. Ceren poénból megjegyezte, már érti miért támogatom a török beavatkozást Ciprusban, valószínűleg a sok ülkeres terméktől lettem török nacionalista. És Ceren logikája szerint így magyar is, mivel a két nép tesó. :D

A képen Can és Ceren látható, akik a legjobb arcok az egyetemen! A másik kettő is pajti, csak nekik mindig elfelejtettem a nevüket, és ciki lenne megkérdezni. De talán jobb is így.

gyasz

mai nap keseredessege:

a juni 1re datumozott repjegyünk helyfoglalasat ma irattuk at: zsofi juli 30-ra, en meg juni 17-re. hajnalban indul majd a jaratom. elkepzeltem, hogy egyedül csövezek a repteren napkelteig, es vegiggondolom, minek szakad ezzel vege.

meely depresszipba zuhantam, arra azert meg futotta a lelkierömböl, hogy elmeseljem zsofinak eme viziomat. ö olyannyira aterezte a sulyat, hogy könnyzaport ontva magabol, megölelgetett.

leseltaltunk a tengerpartra gyaszolni az elmulo erasmus szemeszterünket: bocsanatot kertünk mindenert es megköszöntünk mindent.

eztan vettünk rajztömböt meg akvarellpapirt , kiültünk a kikötöbe: zsofi az ajandekceruzajaval rajzolni, en meg a bivalyerös teammal festeni.

Story – tanszéki különkiadás

Itt is zajlikk az élet a szoc tanszéken, nemcsak otthon. Van egy tanárnénim Biyar, aki összejött a másik tanárommal Musztásmen, akinek akkora bajsza van, hogy indulhatna egy bajor bajuszszépségversenyen is. Persze ez csak pletyka volt, mivel Biyar még méndig előző férje nevét viseli, aki az Atatürk tanszék okatoója és kétszer is áthívta exét órát tartani. Két hónapja jött a pletyó, h Biyar a Bajuszkirállyal jár és gyereket vár, de továbbadva a pletyót, sokan kételkedtek az utóbbiban. De a tavaszi szünet után, mintha nagyobb lett volna a pocakja. De valki hogyan mondta meg az egészet 2 hónaja azt nem vágom. Mindenesetre egyszer eltévedtem a szoc tanszéken és véletlenül benyitottam egy ajtón, ahol épp kettesben turbékoltak. Formámhoz illően „kolay gelsin” (könnyű munkát) felkiáltással köszöntem el.

No kiderült, h csoportos munában kell részt vennem, és sikerült összekerülnöm egy fejkendős lánnyal, aki onnan ismer, h elkevertem egyszer a diktafonját, és Mikenak hív. Össze kell hoznunk egy házidogát, Orhan Pamuk fehér várát kell elemeznem foucaultiánus szemszögből. Na ebben aki tud segítsen.
Amúgy az erasmusosok nagyrésze átalakult robottá, gépiesen vonaglanak végig a parkon, és csak egy gyenge merhabát üzennek a külvilág felé. Amugy már csak két napot megyek iskolába, aztán szerdán már írom is a török vizsgát, meg más finomságok is várnak rám.

Tegnap Ágo meghívott egy Kokorecre, ami fincsi volt. Egy fogatlan utcai árus helyben sütögette a marhabéldarabkákat. Nem volt vészes, mert tett bele egy csomó paradicsomot meg erős paprikát, szal a lényeget nem éreztem annyira. Aztán odajött egy temetőőr, aki kiválóan beszélt angolul meg néhány utcagyerök.

isi utan

isi utan elmentünk erkölcstelenkedni büyükçekmecere (tükör ford: nagy fiokba, amely nev roppant talalo: mikor megpillantottuk a dombtetöröl, egyböl megertettük: pont olyan, mintha kihuztak volna egy bazinagy fiokot a marvany-tengerböl)
szoval bikiniben süttetük magunkat a nappal, ami meglehetösen polgarpukkaszto a nagyfiok szelein, csak mi meztelenkedtünk meg rengeteg ferfi, de lany egy sem.
ide tartozik: 1, ami bosszanto isztiben: egyedül nem mehetek sehova, mert kellemetlen molesztalasoknak teszem ki magam ezaltal. nem azer mert szep vagyok, vagy szöke, hanem mert egyedül csatangolok. mer' mark punnyadt!
a minap, mikor a tengerparton olvastam, elöször hozzamvagtak(de szo szerint!) egy rozsat, majd letelepedtek mellen harman törökül diskuralni. otthagytam öket, de az egyikük nem sokkal kesöbb felbukkant mögöttem, hogy elkiserjen meg elmondja, mennyi a fizetese. nem gyözött meg.
a buszmegalloban varakozva visszatolatott hozzam egy merdzso a közepkoru soförjevel, hogy felajanlja,elvisz. kösz nem.
10 perc utan ujra megjelent, es kerlelni kezdett, szalljak be. szörnyen merges lettem e pofatlansag lattan, elküldtem magyarul a busba. megertette.
th...th...th!

A tóth nagykövecségen

Nosza, a betrörés másnapján nagy kalandra indultam Ágotával, h személyiséget keressünk neki. Először elmentünk a nagy plázába Feri bátyámhoz, a magyar konzul úrhoz, aki jó tanácsokkla látott el minket, és elmagyarázta, milyen próbákat kell kiállnunk, h felkutathassuk a tót konzulátust. Először át kellett kelni a zebrán, majd egy labirintus végén feltűnt a tótok isztambuli mézeskalácsházikója. Bizony először nem találtuk a bejáratot, meg is kerültük néhányszor. Majd hirtelenjében egy vasorrú, bibircsókos boszorka toppant elénk, dobriggyeny csatakiáltással. De nem rettentünk vissza, és a kerítése keresztül beszélgettünk 10 percet, míg bebocsátást nyertünk. A boszorka nagyon szomorú volt, h Ágota polgártársa tót lévén mégsem birhatja tót nyelvet. No de a boszorka (aki azt állította magáról, h ő a főkonzul) rögtön hellyel kínált a mézeskalács házban, és finomabbnál finomabb sütit tett elénk. Ágota gyanút fogott, de én nagy örömmel vetettem rá magam a csokis kexre meg a nápolyira. Közben a bibircsókos roppant módon kétségbeesett, mert rájött, h angolul se tud beszélni, és össze-vissza pakolgatott dossziékat, közbe gyakran lecseszte barátosnémat, mér nem tud tótul, meg ismételgette, h nagyon bonyolult a helyzet, mivel „you are from Tóthland but you can’t speak Tothian and we are in Istanbul”. Szal ez tényleg megdöbbentő fordulat Törökországban. Osztán Ágota azt tanácsolta egyem ki a tótokat minden készletükből. Ezt roppant humorosnak találtam, és röhögőgörcsöt kaptam, ekkor a boszorka vagy erősítést hívott, vagy még több sütit rendelt nekem. Mindenestre egy rozmár-polip ivadék jött be, aki megpóbált ánglius nyelven beszélni, de hamarosan feladta. Majd ő is felhábordott, h egy tót, hogyhogy nem beszél tótul. No de én akkor már úgy röhögtem, h sírtam, amire az ivadékok még jobban felháborodtak. Meg bejött még egy tót roppant izléstelen úttörő blúzban meg min. 3 generációt megért miniszoknyában. Aztán a banya tartott egy kiselőadást nekünk, de Ágo ezt nem volt hajlandó végighallgatni, és jól felnyomták egymás agyát. Végül másnap visszamentünk, de ekkor csak egy elmagyarosodott tóth fogadott minket, aki készségesen elmagyarázta a szitut. Amugy az is kiderült, h a boszorka nem engedi őt magyarul beszélni Feri bával, de mivel csak ő tud törökül, meg sztem angolul is az egész kunyhóban, ezért addig hízlalják, amig meg nem eszik.

szerencsetlen marci nyomorult kis iskolaudvara