Végre turistáskodom

Mivel nagy lemaradásban voltam vendégeinkhez képest, ezért elhatároztam, h turistáskodom egy jót. Amúgy kezdem már magam úgy érezni, mint egy helyi, pláne, amikor turisták kérdezik meg, h tudok-e angolul, és melyik villamos megy erre meg arra. Lehet, hogy kezdek átalakulni törökké? Bár sztem a frizkóm nem utal erre.

Első állomás a Dolmabahce palota volt, ahol el akartam sütni remek török nyelvtudásom. A pénztárnál sikerült azt mondanom, h „Én egy diákjegy vagyok a Háremben”. De legalább értette. Tényleg káprázatos a hely, de fura volt a sok turistával nyomulni. Amúgy legnagyob csalódásomra a Hárem nem azt jelnti, mait gondolta, csupán a legális feleségek és gyerekek lakóhelye volt. Azt tudni kell, h a szultánok után, Atatürk is itt verte fel tanyáját. Egy intelligens turista meg is kérdezte, h Atatürknek is négy felesége volt. Sírni volna jó. Az idegenvezetőnk arcán megrándult egy izom, és szűkszavúan annyit mondott: neki csak egy volt.

Osztán benéztem az iszlám kutturális múzeumba, de sajnos nem vagyok penge a témában, így nem is raktározódott el túl sok hasznos információ. Mindennek tetejében Topkapi palota közelében vettem egy Istanbulos pólót egy öreg csávótól. Neki is 22 tesója van meg két anyja, és mindegyiknek tudja a nevét. És ő volt az első török, aki kritizálta a nyelvtudásom. Folyamatosan sütöttem el a jobbnál jobb mondatokat, de mindegyikre csak azt válaszolta, h „ez nem túl sok”. No de az a lényeg, h a végén ideadta 10 liráért a pólót. Istanbul felirat van rajta, de a té betű egy kereszt, az a egy dávid-csillag, az u meg egy félhold. Ez volt minden vágyam a macskajajos Grge bácsi 3 in 1 nyaklánca óta. Most végre teljesült. Coexist for ever!