A tóth nagykövecségen

Nosza, a betrörés másnapján nagy kalandra indultam Ágotával, h személyiséget keressünk neki. Először elmentünk a nagy plázába Feri bátyámhoz, a magyar konzul úrhoz, aki jó tanácsokkla látott el minket, és elmagyarázta, milyen próbákat kell kiállnunk, h felkutathassuk a tót konzulátust. Először át kellett kelni a zebrán, majd egy labirintus végén feltűnt a tótok isztambuli mézeskalácsházikója. Bizony először nem találtuk a bejáratot, meg is kerültük néhányszor. Majd hirtelenjében egy vasorrú, bibircsókos boszorka toppant elénk, dobriggyeny csatakiáltással. De nem rettentünk vissza, és a kerítése keresztül beszélgettünk 10 percet, míg bebocsátást nyertünk. A boszorka nagyon szomorú volt, h Ágota polgártársa tót lévén mégsem birhatja tót nyelvet. No de a boszorka (aki azt állította magáról, h ő a főkonzul) rögtön hellyel kínált a mézeskalács házban, és finomabbnál finomabb sütit tett elénk. Ágota gyanút fogott, de én nagy örömmel vetettem rá magam a csokis kexre meg a nápolyira. Közben a bibircsókos roppant módon kétségbeesett, mert rájött, h angolul se tud beszélni, és össze-vissza pakolgatott dossziékat, közbe gyakran lecseszte barátosnémat, mér nem tud tótul, meg ismételgette, h nagyon bonyolult a helyzet, mivel „you are from Tóthland but you can’t speak Tothian and we are in Istanbul”. Szal ez tényleg megdöbbentő fordulat Törökországban. Osztán Ágota azt tanácsolta egyem ki a tótokat minden készletükből. Ezt roppant humorosnak találtam, és röhögőgörcsöt kaptam, ekkor a boszorka vagy erősítést hívott, vagy még több sütit rendelt nekem. Mindenestre egy rozmár-polip ivadék jött be, aki megpóbált ánglius nyelven beszélni, de hamarosan feladta. Majd ő is felhábordott, h egy tót, hogyhogy nem beszél tótul. No de én akkor már úgy röhögtem, h sírtam, amire az ivadékok még jobban felháborodtak. Meg bejött még egy tót roppant izléstelen úttörő blúzban meg min. 3 generációt megért miniszoknyában. Aztán a banya tartott egy kiselőadást nekünk, de Ágo ezt nem volt hajlandó végighallgatni, és jól felnyomták egymás agyát. Végül másnap visszamentünk, de ekkor csak egy elmagyarosodott tóth fogadott minket, aki készségesen elmagyarázta a szitut. Amugy az is kiderült, h a boszorka nem engedi őt magyarul beszélni Feri bával, de mivel csak ő tud törökül, meg sztem angolul is az egész kunyhóban, ezért addig hízlalják, amig meg nem eszik.