szülinapocska

Elöre szóltam, nem szeretem a felhajtást. Egy diszkrét boldogszüli elég lesz...

Ki akartam heverni a hét 4órás alvásait, de 11kor kidobott az ágy. Besettenkedtem a nappaliba( mely Zsófi és Márk hálója is egyben) egyetlen közös szépirodalmunkért. Ekkor az addig alvást színlelő Márk lerántotta hálózsákját magáról, és egy rózsát (gült) nyújtott át- mondván a családom küldi. Majd egy röplabdát nyomtak a kezembe.Leghőbb vágyam volt egy röplabda- az egyik kiszimatolta, a másik megszerete, a harmadik és a negyedik aludt.

Rögvest el is kezdtünk játszani. Aztán Zsófi a kedvencemet, tejberizst készített reggelire rengeteg tejeskávéval.

Elindultunk a közeli pályára kipróbálni az új játékszert. Dobálgattunk, de egyre többen lettek az univerzális terepen, ugyhogy szétszóródtunk: Yunus beállt focizni gyerekek közé, akit csak kicselezett, az el is zakózott, de még időben hóna alá kapta és futott velük tovább. A kosár alatt halállaza deszkás fiúk- harlemi fekák isztambuli megfelelői- tűntek fel. Márk (197 cm, 73 kg, fehér, 21éves férfi ) becsatlakozott zsákolni. A gyerekgengsztereknek csak egymásnak bakot adva ment ugyanez.

Én meg találtam magamnak egy kis suhancot, akivel labdázhatok. Mimikája mint egy sokatmegélt entellektüelé.

Hazamásztunk. Elkezdődött a titokzatoskodás. Yunus el akarta hitetni, hogy eltörött a lábujja. Nagyon hiteles volt, ahogy ott hadonászott vele. Aztán hirtelen felpattant- kirángatott az ünneplő tömeghez és a pisztáciástortámhoz

Köszi tesókák!