Lelombozodva ülünk Márkkal a demokratikus körasztalunknál, mondván túl késő, ezt a hosszú hétvége programot már ELBAltáztuk, Zsófi spanol a város másik végén...az ujdonsült pszichológusa diagnpsztizálja épp- és nem akar szabadulni.
Ekkor Yunus, az omnipotens török barátunk a terveink felől érdeklődik- mi elpanaszoljuk fájdalmunkat. egy gyors telefon- oké, éjfélkor indulunk izmirbe...
Rövid szedelőzködés- zsófi is beesik az utolsó pillanatban...indulás!
Metro, buszállomás, besszállás. Luxus busz: bordó csokornyakkendős pincér az isztambuli közlekedéssel járó heves fékezésekkel küzdve szolgálja fel a vizet. Műanyagpoharakban.
Átkelünk a boszporusz hídján. Éjszakai fényekben pompázik a város: maga a híd színváltós.
A jólpárnázott ülésekben nyomorgatják a hosszúlábúak térdeiket, míg én vígan alszom.
A márvány-tenger átszelés attrakciójára azért kitámolyogok a hidegbe. A tudat maga, hogy komppal szelem a földrészeket által, és az Égei tenger csak rám vár...meglehetősen elégetetté tesz
Nyolc órányi zötykölődés után leszállunk Izmir hervasztó pálmafasoros külvárosába. Ege Üniversitesi strand-logója, çorba, türkizkék tengerben minimedúzák. çok güzel.
Városbarang, kagylógyüszi, séta rogyásig. Éppenséggel egy hadügyminisztériumnak tűnő épületegyüttes magas drótkerítése elé huppanunk le halvát tömni. Békésen piknikezünk, mikor egy géppuskás őr hatalmas léptekkel felénk siet. Valamit magyaráz. Odébbállunk. Még két állig felfegyverzett alak érdeklődik gyanús kilétünk felől. Ekkor meglátok egy óriás Atatürk mementót, nem bírok ellenállni- ez volt a legnagyobb és legijesztőbb, amellyel eddig találkoztam- le kellett fotóznom. Persze kiszúrnak, kiabálnak velem, géppuskástul, walkytalkyzást imitáló gesztikulációval. Közelebb mennék, hogy értsem, mit kiabál, de a többiek megálljt üvöltöznek: „fegyver van nála”- érvvel meggyőznek. Végül megmenekülünk.
Vendéglátóink borzasztóan kedvesek. Finnországot megjárt régenvolt erasmus hallgatók minden.
Másnap kocsit bérelünk. Nyár van. És Efézus az úticél. Márk vezet. Nem rettenti el őt a sok őrült török sofőr, akik boldog-boldogtalanra dudálnak. Bátran beleveti magát a 6sávos forgalomba, hidegvérét mindvégig megőrzi. Tévedésből egy Mária kegyhelyet nézünk meg elsőkörben, jópénzért.
Eztán lépünk be a csodás Efézus városába. Pár turista lézeng csak. Az egész a miénk: megállapíthatjuk, hogy az 1000éves építmények kiválóan alkalkalmasak falmászásra.
Az amfiteátrum nézői (Zsófi és Márk) vastapssal fogadja a frissen színésszé avanzsált Yunust és engem. Yunus cézárnak fáj a lába, ugyhogy mezítláb folytatja útját. Mi meg szolidarítunk vele.
Következő célállomás: egy közeli félsziget. Oké, én vezetek Selcukban megállunk ebédelni. Innen lenyűgöző panomárás szerpentinek vezetnek Kusadasiba. Repesztek a csillivilli szlovák jogsimmal, érezd a cabriót, feel the sunshine!! Majd szét esek, olyan laza vagyok. És szabad...Márk azért szól a pirosnál.
Egy görög sziget mögött hasal le a nap. Beleszaladunk a vízbe Zsófival, Márkot is erre bírnánk, de nem mutat hajlandóságot. Ezért meg kell támadnom. Egy homokbuckán sarokbaszorítjuk, de a cipőfűzőnél tovább nem jutunk...Márknak ez túl gyors lett volna. Pedig, ha lyukas a zoknid vagy 6 lábujjad van is, elfogadunk, Márk!
Boldogság.
Sétafika. Kocsiba be, çilgin izű bambinak megfelelő szörppel koccintunk még egyet. Csendes hazaút, amint azt az impulzusok emésztése megkívánja.
A szombatesti izmiri pezsgésben megkenünk egy alakot a parkolóhelyért, s beszippant a partinegyed.
Zsófi szülinapi meglepetéséről a fiúk gondoskodnak: pisztáciás torta, egzotikus magvak, Kispál szól a kocsma hangfalából. Stílusosan Efes sört iszunk.
Hullafáradtan hazavergődünk.
Vasárnap Furkant elküldjük randizni (dolgozni= i ţ), míg mi hempergünk a tengerpart menti fűben.
Korán érünk ki a pályaudvarra, csövezünk. Kapóra jön egy Galatasaray meccs, melyet egy kávézóban izgulhatunk végig 2 fanatikus szurkoló török barátunkkal és további 3 tucat férfival. Álcából drámázom én is a játék eseményein, így nem is dögunalom. Csúnyán kikap a Galatasaray- magamba roskadok, ahogy kell.
Hajnalban hazafelé felébreszt Yunus: Nézd, Isztambuli napfelkelte a Boszporuszról...
Hála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése