Kulcstalan kalandjaink…

öt főre egy kulcs néha sok szervezést igényel…mivel eddig török lakótársaink jobbára itthon voltak, nem volt szükségünk több kulcsra. Az iskola viszont náluk is menthetetlenül elkezdődött, mi pedig Ágóval egyszerre felejtettünk el telefont vinni, úgyhogy zárt ajtók fogadtak bennünket… eme kellemetlenségnek köszönhetően pedig felfedeztük Fatih legjobb piacát, ami kb. 10 percre van tőlünk gyalog. Hatalmas és olcsó. Mikor azonban már a sokadik ’welcome in Turkey’ kiáltást hallottuk, rájöttünk, hogy nem csak én kompromittálom Ágót a magasságommal,(merthogy ő echte török ) hanem mi vagyunk egyedül, akiken nincs fejkendő… megértettük, miért szörnyülködik mindenki, hogy milyen konzervatív negyedben lakunk….kár, hogy fennhangon újságoltam Ágónak, hogy milyen új barlangász dalt tanultam a hétvégén…
Tegnap pedig Márk jóvoltából remek napunk volt! Alaposan átgondolt indokok alapján arra jutottunk, hogy az óránkat, melyen minden héten meghallgatjuk, hogy a tanárunk hét nyelven beszél és ha felmérgesítjük, akkor éhes lesz, kihagyjuk.
Nagyszerű török reggeli és telefon alkudás-vásárlás után megcéloztuk a Feriköy-i református temetőt, ahol a magyar konzulátus előrehozott március 15-i megemlékezést tartott. így a dunatévé új sztárjaivá váltunk, és újdonsült sztártársakkal elvonultunk egyet teázni és vízipipázni. Így tehát, találkoztunk Márk egyik kaliforniai magyar csoporttársával, akit kicsit élő szótárként használtunk és egy önkéntes lánnyal, akit Yunus használt élő szótárnak, mivel a leány már két éve itt él. Közben egy szőke legény is csatlakozott kis csoportunkhoz, aki otthon építészetet tanul, itt büfében és az ázsiai oldalon bandázik…(vajon csak Márknak kell tanulni… ?) Persze, korábbról ismert pajtásunk, Miki is velünk volt, és egy új ismerősünk is akadt, Mariann. Nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és sok közös ismerőst is J

SZOMBAT 15.20 DUNA TÉVÉBEN LESZÜNK BENNE MI!